Ferkó már tudja, hogy van autó (kimondja), ami TITI hangot ad és van vonat (nem mondja ki), ami HÚ-HÚÚ hangot ad. Namostmár az autót bárhol, bármilyen formában felismeri és mondja is rá, hogy autó, titi, ti-autó, mikor mit. A vonatnak már a hangját is felismeri (napjában vagy 10 megy el a házunk mellett) és mondja, hogy hú-húú. Namostmár, ami igazán érdekes, hogy a vonattal együtt néha kimond más dolgokat is, anélkül, hogy "tudatosan" tenné azt. Így hangzott már el az, hogy "Né, hú-húú", meg az, hogy "Ez a hú-húú" és az is, hogy "Nin hú-húú" (értsd: nincs vonat). És akárhogy is nézzük, ezek már épkézláb mondatok, így hát egyre erősebb a gyanúnk, hogy ez a fiú nyárára már beszélni fog. Amit még imádok, az a női "nem"-je ennek a gyermeknek. Mert a "nem" nála jelenthet nemet is, de igent is. A lényeg a szó zeneiéségben rejlik: a hosszú felfelé ívelő "nem" az többnyire igent jelent, míg a rövid, lefelé ívelő "nem", az tényleg nem. :) Ó és utánozza az állathangokat és Zsolti összes hangutánzó szavát is tökéletesen alkalmazza, mikor például két játéktiti egymásba ütközi, meg ilyenek. Tiszta csemege ez a Ferkó beszédfejlődése :)
Na és Zsolti azzal ejti ámulatba az óvónőket, hogy a fölgömböt "olvassa" (na jó, betűzi) akár fél órán át is és minket meg azzal, hogy két nap alatt megtanulta az autó márkák jelét és fel is ismeri őket. Oviba és oviból menet, jövet azzal szórakoznak az apjával, hogy az autómárkákat "olvassák". :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése