Újdonságok

Ezen a hétvégén Brassóban voltam..... elméletileg... Gyakorlatilag pedig itthon maradtam, mert Zsoltikának szombat hajnalban kipúposodott a kutacsa. Nem tudtam volna nyugodt lélekkel elmenni egy teljes hétvégére. Felhívtam neurológus nénit, aki nagyobb adag gyógyszerelést javasolt. Mondta, ha baj van, ismét hívjam fel... Szerintem, kicsi fiam a hepatitis komponenst nem viseli az oltásból... De én nem értek hozzá, ez amolyan anyai feltevés...

No, de nem ez a lényeg, hanem az a sok-sok újdonság, ami az elmúlt pár napon történt.

Először is, most már teljesen bizonyosak vagyunk, hogy Zsolti borzasztó kívánós kölök... Édesapja káposztával töltött savanyú paprikát evett és kicsi fiúnk addig-addig udvarolt, míg odaadtuk neki az egyik paprikát. Borzasztó nagy élvezettel szopogatta a paprika levét, rágicsálta a húsát, matyukálta a kezeivel. Nem vagyok meggyőződve, hogy szabad-e neki ilyet adni, de hát, nem lehetett megvonni se kicsi kincstől... Túl gyakran nem fogjuk megismételni egyelőre...

Aztán voltunk apjuskával sétálni. Virágot is vettünk Mádi mamának. Zsoltinak is adtunk egy szál kék virágot, hadd ismerkedjen a természettel... de sajnos a kék virág kínhalált szenvedett ujjacskái között... Majd megtanulja, hogy a virágot szeretni kell, nem szétmarcangolni....

Aztán, torna tanár néni meghagyta, hogy hintáztatni kell kicsi Tücsköt, így vettünk egy hintát... Zsolti nagyon élvezi, bár még ki kell párnázni mindenfelől, nehogy kicsússzon a nagy izgés-mozgásban... A tanulságot hamar levontuk, kaja után nem hintázunk.... mert kicsi Mókus mindent kibökizik....

Mádi mamának mindig furcsábbnál furcsább ötletei támadnak. Zsoltit ugye most nagyon zsenírozza a fogínye, így mindent a szájába tesz, megrágcsál. Így tett egy 2 literes vizes üveggel is. Errefel, Mádi mama lecsavarta a dugót és amint fiam az üveget rágicsálta egy-egy kis adag vizet lötyögtetett a szájába. És kicsi Tücsök lenyelte a vizet. Nem köpte ki, nem tikkadozott tőle. Volt ám csodálkozás...

Emese is eljött látogatóba. Nagyon bevállalós. Megetette Zsoltit. Szegény, szerintem beleizzadt, mert újabban, Zsolti etetése kész harcművészet... Mindenesetre, a kaja legnagyobb része Zsolti szájába jutott, a kis rosszaság jól lakott és Emese átment a vizsgán.... :)

 Aztán, hogy szombaton mégis itthon maradtam, hamar fogtam az alkalmon és elvonszoltam a családot az állatkertbe. Bence is velünk volt, biciklivel, Ilonka mamával pedig útközben találkoztunk és kialkudtuk, hogy jöjjön ő is velünk. Igazi élmény volt.... de inkább nekem, mint kicsi fiamnak, ki végigaludta az egész állatkerti sétát. Csak a majmoknál ébredt fel. Nagyot bambult rájuk.... De különösebben még nem hatotta meg az esemény...

Bence egyre inkább kezd érdeklődni Zsolti felől. Most már tudja, hogy lesz neki testvérkéje, amit nagyon-nagyon vár. Olyan édes. Szereti a kicsiket, de talán fél hozzájuk nyúlni, hiszen tisztában van vele, milyen törékenyek....

Nem tudom, mivel érdemlem ki tátic szeretetteljes gesztusait, de az állatkertben kaptam tőle egy  felfújhatós zsiráfot. Azaz Zsolti kapta, de mindnyájan tudjuk, hogy valójában az én ajándékom :) Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen türelmes, elnéző és szerető férjem van. Mindig megtalálja a módját, hogy levegyen a lábamról... Bár tudnám viszonozni szeretetét úgy, ahogy szeretném.... de ez valahogy mindig félresikerül és vitázni kezdek... Dolgozom az ügyön...

Zsolti első mosolyát Kriszta nénje udvarolta ki. Rám még nem mosolygott a kis huncut, de amint nénje karjaiban érezte magát, azonnal mélyen a Krisztina szemeibe nézett és gyönyörűen elmosolyodott. Ez a fajta szerelem mai napig tart kettejük között. Nővérem gyöngédségét hasonló finom gesztusokkal viszonozza kicsi Tücsök is.

Nem is meglepő, hogy szegény fiam ilyen sovány, hisz reggeltől estig egy bétevő falást sem kap, csak a cipő talpát nyalja szegény... Az állatkerti séta után nagy éhségében azt sem tudta, melyik cipőjét gyúrja hamarabb a szájába, hogy csitítsa az ordító oroszlánt pocakjában...

Ilyen körülmények között fiam igen hamar önállósul. Már egyedül issza a teáját... Ó, ő  már nagy fiú...

No, ennyi mindent történt az elmúlt napokban. S azt még nem is említettem, hogy Szentháromságon is jártunk és hogy Zsolti elment első istentiszteletére. Bizony. Vasárnap délelőtt véletlenül a templom felé sétáltunk, majd késztetést éreztem, hogy leüljek az udvarra és ott maradjak. Ez sem fordul elő gyakran velem. De ha már ott volt a késztetés, akkor éltem vele. Sőt, mi több, még a Mi Atyánk-ot is elmondtam és még nem is éreztem erőltetettnek... Én is meglepődtem....

  

ZSOLTI MA HÉT HÓNAPOS! :)