Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Hajnali hatkor Attilának szólok: "menj melegítsd meg a tejet", és azonnal ugrik. Attila tisztába teszi Zsoltit, tejet készít neki, megeteti, megfürdeti, sétáltatja, játszik vele, időnként főz, takarít, mos és tettrekész bármire, csak éppenséggel kérni kell a segítségét. Sokszor elégedetlenkedem, hogy miért nem találja ki magától, hogy mi a teendő, de hát, nehéz természetemnél fogva, szegény nem is mer beleszólni az "én dolgomba", hacsak nem mondom neki, hogy mit is tehetne. Mindenesetre, igazi partnerem a baba-dolgokban és nemcsak. Ez nagyon fontos. Az apa nincs ahonnan tudja, mi tehet érted, ha nem mondod, hisz ő dolgozik, nincs egész nap a pici mellett, hogy a legkisebb nyekkenésből is kitalálja, mi a gond. Magyarázd el neki, hogy mit hogy teszel, mit hogyan szeretsz elvégezni és a társad biztosan törekedni fog, hogy elvárásodnak eleget tegyen. A te feladatod azonban az, hogy értékeld munkáját és ezt jelezd is neki, továbbá pedig, vedd észre, ha fáradt és nincs türelme babázni. Olyankor ne erőltesd, mert rosszabbat teszel.
A szeretetedből tartogass meg egy darabkát, amit társadra szánsz. Nagy a változás és ő egy kicsit ki van szorítva a világodból. Tegyél róla, hogy legyenek pillanatok, amikor csak és kizárólag rá figyelsz. Szeresd őt és simogasd. Légy feleség is, ne csak "oroszlán-anya"! Ha ez elmarad, hamar megromolhat kapcsolatotok. Ezért fontos gyerekvállalás előtt elbeszélgetni partnereddel a szülői feladatokról, hisz amennyiben párod úgy érzi a gyerekgondozás kimondottan az anya feladata, akkor ott valami nincs rendjén. Társadnak meg kell értenie, nem csak játék alatt kell apának lenni, de képes kell legyen ellátni a gyermeket a te hiányodban is. Meg kell értenie, az apaság nem rész-feladat, hanem egész napos felelősség. Ha ezt megérti és vállalja, akkor baj nem lehet. Te pedig próbálj ne nagy cirkuszt csinálni, ha tátici véletlenül fordítva adja fel a gyerekre a bodyt és a blúzocskát, mert akkor elbátortalanítod.
Amennyiben édesapjára bízod a gyereket bizonyos időre, akkor ne lihegj állandóan a nyakába. Te hogy éreznéd magad, ha valaki minden gesztudosat borzasztó figyelemmel követné és az első rossz mozdulatnál ingerülten legyintene, hogy "nem vagy képes semmit sem jól elvégezni"? Ha rábíztad a gyereket, akkor hagyj békét neki s legfeljebb utólag, higgadtan elmondod neki, hogy jobb lett volna, ha x dolgot másként csinált volna.
(Természetesen, az alábbiakat azért írom, mert én ezekkel ellenkezőleg cselekedtem, mígnem rájöttem, hogy az úgy nem jó. Merem remélni, másnak tanulság lesz és nem kell ugyanezt végig csinálnia, megtapasztalnia, hogy levonhassa a következtetéseket.)
