A szülés tényleg fájdalmas, de egy édes fájdalomról van szó, így ha önmagadról elvonod a figyelmed és a babára összpontosítasz, akkor élmény lehet minden pillanata. Ugyanakkor a szülés nagy feladat, nagyon jó erőnlétet kíván. Én a hat óra alatt is kimerültem, akkor egy 14 órás vajúdás után (ami a gyakoribb első szülésnél) elképzelheted mennyi energia marad a kitoláshoz - márpedig az kéri a legnagyobb erőfeszítést. Szóval, javasolom, hogy kíméletesen, de rengeteget tornássz, mozogj a 9 hónap alatt - mindkettőtök javára válik.
Nem árt, ha valamilyen módon be tudsz kukkintani a szülészetre szülés előtt, hogy józanul is lásd, mi történik ott, mert akkor jobb lesz a közreműködésed. Én a vajúdás alatt kissé magamon kívül voltam, olyan értelemben, hogy csak arra figyeltem, hogy mi zajlik bennem és a külvilágot kizártam. Mivel már előzetesen láttam, hogy mit kell tennem, nagyobb odafigyelés nélkül el tudtam végezni, amit a bábaasszonyok kértek. Tudomásul kell venni, hogy ilyenkor az ember elfelejthet románul beszélni, esetleg még azt sem érti, ha magyarul szólnak hozzá, sőt időnként látja, hogy beszélnek hozzá, de hallani nem hallja.
A vajúdás is fáj. Ha úgy érzed, már nem bírod, akkor nyugalom, még el sem kezdődtek az igazi fájások. Tudom, romantikusan hangzik együtt szülni a férjeddel, de az igazság az, hogy ilyenkor nem tudsz rá figyelni s csak idegesít, ha valaki szól hozzád, és te is gyengébb vagy, mert van akinek panaszkodni. Az elején nem árt, ha egy kicsit veled van a párod, de a vége felé, hidd el, jobban boldogulsz egyedül. Nekem öt órán át rendszertelen fájásaim voltak. Összehúzódás összehúzódást ért, de nem ez volt az igazi. Az igazi tágulás az utolsó órában volt. Öt percenként, majd három, majd percenként jöttek a fájások. Köztük semmit nem éreztem, pihenni is tudtam kicsit. S akkor jön a székelési inger, amikor már tudod, hogy már csak percek választanak el a nagy találkozástól.
Legyetek felkészülve, hogy nem egy, nem két, de akár tízen is bambulhatnak rád mialatt szülsz. Nagyon fontos, hogy a kitolásnál, ne add fel a harcot. Nem mindenkinek marad ereje a toláshoz, de szedd össze magad, mert a picid életét veszélyezteted, ha nyavalyogsz. Ne kiálts, ne adj ki hangot! Azt az erőt, amit a hangadásra használnál, küldd le pocakhoz, ott nagyobb segítségedre van. Az az érzés, amikor a baba kibújik, kimondhatatlanul gyönyörű. Az a melegség és megkönnyebülés, az az öröm és boldogság.... csodálatos élmény. Hasonló csodás pillanat, mikor visszahozzák a babádat és szopizni kezd... Nem lehet leírni az érzést... tapasztalni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése