Beszámoló

Az úrfik hazajöttek, épségben és feltöltődve. Kértem uramat írja le az emlékeit, de ez nem az ő műfaja, így csak néhány szóban mesélek arról, hogy ő hogyan számolt be a kirándulásról. Az utazással nem volt gond, Zsoltika nagyokat nézelődött, mondikált, nem volt különösebben gond vele. A répatorta is túlélte, amit Botondka születésnapja alakalmából küldtem, sőt állítólag nagyon finom volt, hasonlatos egy (idézem tátickót) "jó kevert almás tésztához". Először készítettem murok tortát, nem is kóstoltam, így csak bízni tudtam abban, hogy a bababarát recept felnőtteknek is ízletes. A sütő forma is először "dolgozott". Édesanyától kaptam volt már elég rég egy Ikeás, lovacska formájú tepsi szettet, de még nem adódott alkalmam kipróbálni. Szuperül szuperált, nem égett meg a torta és könnyen ki tudtam venni a tepsiből is. Jól jött már a kulináris sikerélmény.

A sátorban való altatás nem volt könnyű feladat, tátickó megszenvedett vele, végül pedig a mama barátnőjétől, Ágitól, kapott kis altató-zenélő könyv mentette meg a helyzetet. Tücsök elég sokat forgolódott s folyton ledobta magáról a kis takaróját, míg tátic gondolt egyet, becsavarta a kicsit a nagy hálózsákba s ő takarózott a gyermek pokrócával. Így aztán végre nyugodtan aludtak.

Másnap a Remetei szorost látogatták meg. Zsoltika nem volt hajlandó enni egész álló nap, a háti hordozóba sem akart beülni, így apja mindvégig a nyakában cipelte. Büszkén mesélte tátic, hogy milyen jó közreműködés volt közöttük, mert bármilyen utasítást adott (pl. "most jól kapaszkodik a baba", "most lehúzza a fejét Zsolti baba"), tücsök akadékoskodás nélkül szót fogadott. 

Este későn érkeztek haza, kicsike aludt, mint a bunda. Tátickóval madarat lehetett volna fogatni, ez az apró ruccanás is igazán jót tett neki.

Ezalatt én lazítottam. Borzasztóan hiányoztak a fiúk, azt sem tudtam mit kezdjek magammal. Rendet raktam a szobában, elsimítottam még néhány dolgot, majd kifestettem a tátic rajzolta zsiráfot és oroszlánt.

Tegnap sort kerítettünk a már beharangozott ünneplésre. Krisztináéknál megültük Bence 7. születésnapját (ami dátum szerint holnap van), majd átmentünk Nagyihoz és megünnepeltük a hölgyek névnapját meg Botondka szülinapját. Gyönyörű nap volt. Jó volt együtt lenni és minden perc remekül telt. Készült egy jópofa videó is, fölteszem nektek is csemegének:

Ma pedig jártunk a dokinál. Megnézte Ferkót. Minden rendben, jó hosszú haja van, még úgy lebeg a magzatvízben :D. Doki nyugtatott, nem kell aggódnom, a jelek szerint hamarosan beindul a szülés, sőt lehet, hogy még ma.... Bár úgy lenne!