Úgy tűnik kicsi fiú jobban van. A PCR érték 37,7-ről 1,095-re csökkent, ami az „útlevelünk” lehet kifele. Mindegy ha megyünk vagy maradunk kórházban, a lényeg, hogy Ferkó sokkal jobban van már.
Így, hogy már túl vagyunk az ijedtségen, visszavonom amit hétfőn mondtam az uramnak, hogy nem akarok harmadik gyermeket. Visszavonom, mert tudom, hogy nagyon fog hiányozni a babázás öröme, a szoptatás öröme, a kisbaba finom illata, függősége, könnyed pihegése… Ismételten meg kell állapítanom, hogy édesanyává lenni (akárhányadszorra is) gyönyörű, pótolhatatlan és kiegyenlíthetetlen érzés… J
Bár az eredmények jók, doki néni úgy döntött, végigcsináljuk a Gentamicines kezelést (10 nap), amire eddig jól reagált a kicsi. Ez azonban azt jelenti, hogy még 2 napig bent maradunk, mert a gyógyszert injekciós formában adják be. De nem baj. Legalább itt biztonságban vagyunk, lejár a kezelés és otthon csak egy urokultúrát kell megismételnünk egy hét elteltével. 2 kórházi hét már mögöttünk, még 2 nap hamar eltelik…
Még meg sem szültem a másodikat, de már most arra gondolok mi lesz ha megnőnek, lejár a szopi, a kis ruhácskák vasalása, a hancurozás az ágyon. Már most tudom, hogy hiányozni fog a kis szuszogó-maszogó csomag, és ez fáj. Ezért nem zárom ki soha egy harmadik lehetőségét, de egyszer majd az is lejár. Ha lesz...
VálaszTörlésCsak nézem Sacó kicsikori képeit, és rosszul esik, hogy elrohant az idő, hogy akkor nem vettem észre milyen aranyos, édes baba, és nem éltem ki igazán a pillanatokat, csak őröltek be a mindennapok. Remélem a másodikkl okosabb leszek, másként élem meg, és akkor maj dnem lesz ez a fajta bűntudatom.