- Bár végigvirrasztotta velem az éjszakát, másnap meg munkából korábban elszökött értem, szülésznő barátnőm, Csilla, pont 3 perccel mulasztotta el Ferkó születését... Nagy kár, mert igazán szerettem volna, ha ő lett volna szülésznőm... de talán majd legközelebb :)
- Antropológiai és menedzsment-marketinges kutatásokat lehetne vezetni a kórházban lezajlódó kereskedelmi tusákról (mert itt mindenkinek van eladó portékája: gyerekruhák, plédecskék, bugyi, hálóing, intimbetét, fürjtojás, és még sorolhatnám)
- Vajon a szakácsnék szánt szándékkal törekszenek arra, hogy a kórházi kaja ne csak íztelen legyen, de ízléstelen már látványában is? (hogy ne mondjam undorítónak…) Pedig minden áldott nap olyan szeretettel kívánnak nekünk jó étvágyat!
- Hogy öltözteted fel a kicsi branulás karját???
- Mindenki Turánnak szólítja Ferkót és kezd jól állni neki ez a név…
- Ha vagány a szobatársad, de még a húga is az, akkor kész pizsamapartivá lehet röhögni egy unalmas kórházi estét is…
- A szobatársammal megállapítottuk, hogy Ferkó egy nagy „boier”, ki már tekintetével is leteremt, s aki akkorákat böfög s rottyant, hogy az ember még felriad
"Kis tücsök, kis tücsök, minden este itt ülök..." - dúdoltam esténként pocakomat símogatva, arról ábrándozva, milyen is lesz az élet, ha majd megszületik várva-várt kisfiunk, Zsoltika........... És azóta már megérkezett Ferkó is :)
2011. augusztus 20., szombat
2011.08.17. - Gondolatok a… kórházban
Címkék:
Gondolatok
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése