Na, úgy tűnik, Ferkónak vizeletfertőzése van. Nem tudom még, hogy mitől és honnan, de különös, hogy ma még megjelent még egy externált anyuka lázas gyerekkel. Azt hiszem, nyugodtan gyanakodhatok arra, hogy nem tőlem ered a probléma. A jó az, hogy már sejtjük mi a baj, Ferkó jól van és a lényeg, hogy mellettem van.
Most éppen alszik – az előbb kapta a szuri adagját, már nem perfúziózzák. S ahogy így feküdtem mellette utolért egy borzasztó erős érzés: nagyon-nagyon hiányzol Zsoltikám. Most úgy belegondoltam, hogy minimálisan 2 hétig kell még távol lennem tőled és borzong a hátam is a gondolattól. Tudom, hogy Ferkónak most szüksége van rám, de te? A te kicsi lelkedben vajon mi lehet? Vajon tudod, érted, érzed, hogy mi a helyzet? Vajon tudod, érted, érzed, hogy téged is nagyon szeretlek? Valahányszor látogatóba hoznak, könnyek között jövök be a szalonba. Hogy ülhet egy anya nyugodtan távol az ő alig 2 éves gyermekétől?
Minden vágyam, hogy születésnapom alkalmából otthon lehessek veletek, mindhármatokkal, úgy ahogy azt álmodtuk a kilenc hónap alatt.
Istenem, Istenem, arra kérlek, vigyázd meg Ferkót, adj neki erőt küzdeni, hogy gyógyuljon meg minél hamarabb és minél könnyebben. És Istenem, arra is kérlek, adj bölcsességet Zsoltikámnak, hogy ne kételkedjen az én iránta való szeretetemben és adj neki bölcsességet, hogy ne nehezteljen majd testvérkéjére ezért az eseményért. Istenem, arra kérlek még, óvd meg Attilámat is, adj neki erőt és kitartást, bölcsességet és szerencsét, hogy a kórházba való futkosás mellett tudja végezni az ő dolgát sikeresen, hogy az tegye őt boldoggá, kiteljesültté. Istenem, köszönöm, hogy eddig is meghallgattad imáinkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése