Hát nagyon rosszul esett, mikor szombaton kijelentették, hogy Ferkó olyannyira besárgult, hogy fotóterápiát igényel. Annál is inkább rosszul esett, hogy már csütörtökön és pénteken is megállapították, hogy sárgul be a kicsi, ám mésem írták elő a „napozást”.
Ez tulajdonképpen annak az átka, hogy egész álló héten egy pökhendi rezidens orvos vizsgálta a gyerekeket, anélkül, hogy bár egyszer felügyelte volna őt egy szakorvos. Nem győztem elég hálás lenni, mikor kedden megtudtam, hogy betegségében Ferkót egy másik, nagyon kedves és alapos rezidens fogja követni Rac doktornő mindennapos felügyeletével.
Visszatérve a besárgulásra. Tehát szombaton délután 3 körül tudatták, hogy „pü-pü, nem jár”, nem megyünk haza, hanem napozunk. „Motoros szemüveget” raktak a kicsinek s bedugták a lámpa alá. Csakhogy az én „drágalátogatos” kisebbik fiamnak van egy olyan szokása, hogy ébredéskor első gesztusként az arcához kap és karmolgatja magát. Nem csoda hát, hogy kb. 5 percenként piszkált hozzá „motoros szemüvegéhez”, veszélyeztetve ezáltal szeme épségét. Délután felé megelégeltem a motoros szemüveg diszfunkcionalitását és panaszt tettem a nővérkénél, aki most sapkával szorította a nedves vattát a kicsi szeméhez. Persze a tróger hamar rájött, hogy lehet a sapkát is megpiszkálni, így aztán egész éjjel virrasztottam mellette, hogy a sapka a szemén maradjon.
Reggel lemosásra hívtak, 2 percre hát kimentem a szobából. A szobatársamra bíztam a kicsit, de ő éppen szoptatott. Ugye, kitaláljátok, hogy mire visszajöttem, a kölyök lenyomta szeméről a sapkát, de még a vattákat is. Csak bízni tudok abban, hogy nem nyitotta ki a szemét, vagy, hogy amennyiben mégis, akkor az a pár pillanat sugárzás nem ártott a kis szemének.
Hát, szóval, pikánsan kezdi az életet ez a kis oroszlán, nem mondom. Kezdve már onnan, hogy nem akart kibújni a pocakból…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése