Tegnap engedtek haza a kórházból, késő délután. Ugyan már tegnapelőttre terveztük a hazamenetelt, maradni kellett még egy napot, mert kicsi Ferkó besárgult és lámpa alá tették.
Na, de tegnap hazamentünk. Zsoltika eleinte sehogy sem reagálta Ferkó jelenlétét, ám le nem tette volna kezéből a kisautókat miket testvérkéjétől kapott. Aztán kicsidenként araszolni kezdett Ferkó felé s kíváncsian nézte s mutatta szemét, száját, kezét. Úgy tűnt elfogadta a kicsit.
Ferkó nem viselte olyan jól hazajöttünket. Nagyon el volt lágyulva, szopizni sem akart. Mondtam is, hogy fura a jelenség, mert eddig nem volt ilyen. Estefelé már végképp nem akart szopizni s mintha egyre rosszabbul lett volna. Éjjel aggódni kezdtem, mert melegnek tűnt a kicsi, sokat is kesergett, nyöszörgésével Zsoltit is felébresztette. Zsolti furcsán reagált. Nem akart visszaaludni, velünk szerett volna maradni a nagy ágyban. Végül hajnali ötkor kijöttem a szobából. Hétkor felsírt a pici. Nagyon forró volt s bár éhesnek tűnt, nem volt ereje szopni. Mami mondta, ő is melegnek érzi a gyermeket, így hát megmértem a lázát. Minden erőm elhagyott, mikor megláttam, hogy popsiban 40 fokot mutat a lázmérő. Azonnal telefont ragadtam és felhívtam a gyerekorvost, ő pedig visszaküldött a szülészetre, hozzátéve, hogy azonnal induljunk. Úgy is tettünk. Előbb a pediátriára mentünk, de kiderült, még nem is externáltak hivatalosan, így vissza tudtak venni a szülészeti osztályra. Közben a kicsinek kúpot adtak. Hála Istennek még az az orvos volt gárdában, ki a tegnap kiengedett. Megnézte Ferkót s mondta, hogy ez vagy fertőzés, vagy deszhidratálódás, de ő a másodikra tippel, mert a gyerek jól néz ki és elég eleven. Befektették a kicsit poszt-terápiára, további vizsgálatokat végeztek rajta, majd elküldtek egy vérmintát további tesztelésre, laborba. Az eredmények hamar megjöttek: a maximális megengedett 5-ös érték helyett nekünk 37,7 jött ki, tehát Ferkó szervezete komoly fertőzéssel küszködik. Mikor ezt megláttam, azt hittem összeesek. Az orvosok elvonultak, nem mondtak semmit. 20 perc évődés után végre odajött a doktornő s elmondta, nem tagadja, ez komoly is lehet. Valami fertőzés van a szervezetben, de egyelőre nem tudják hol és milyen jellegű. Tény, hogy antibiotikumozni kell a kicsit és várni a reakcióit. Legalább 2 hétig bent kell tartózkodnunk. Váratlanul ért a hír. Mi érhette ezt a kicsi lelket??? És még csak be sem mehetek hozzá csak 3 óránként szoptatni… Mit gondol Zsoltika majd? Miért tűntem úgy el megint? Vajon megérti-e majd, hogy nem hagytam őt el? Vajon mi lesz ezzel a picivel? Maradandó nyomot hagy-e ez az epizód? Vajon honnan a fertőzés? Istenem, ha meg kell szúrni az ő hátgerincét is, mint annak idején Zsoltiét?
Millió kérdés kavarog bennem és szakad a könnyem mikor látom Ferkó kis testét össze-vissza szurkálva (2 szúrás a fején, 2 a kezén), branulával, perfúzióval, monitorizálva… Borzasztó érzés tehetetlenül ülni a szomszédos szobában és várni, hogy valaki szóljon, mikor mehetek be hozzá.
Az egyetlen dolog, mi tartja bennem a lelket, hogy ideadták szopizni kétszer is és messze több erővel és hosszabban szopott, mint tegnap. Mikor utoljára bent voltam láza nem volt és 110 grammnyit szopott. Ezt én bíztató jelnek veszem és remélem így is marad. Nem tudom miért, de én azt hiszem, hogy a veséjénél vagy húgyhólyagjánál keresendő a gond, mert nekem már születése óta furának tűnt a vizelése.
Mindegy mi az és hol van, elég az, hogy van.
Kérem az Istent, hogy adja, hogy ne legyen valami súlyos vagy fájdalmas, és imádkozom, hogy minél hamarabb hozza rendbe kicsimet. Ferkónak is elmondtam szopizás alatt, hogy neki most küzdeni kell, harcolni, én itt leszek mellette, hogy segítsem, de ez az ő csatája, neki kell erősnek lenni és megvívni a küzdelmet, mert otthon vár ránk Zsoltika és édesapja, meg az új élet négyesben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése