Ha elmúlik karácsony...

... nálunk a szeretet lángja továbbra is él.

Nagyon szép volt a karácsony. Igazi ünnep, sok-sok találkozással, és egy újabb kisbaba születésével a baráti körben. Ezúton is gratulálok az elmúlt 5 hét két újdonsült kismamájának, Izának és Erikának, s kívánok az újonnan bővült kis családoknak egészséget, örömet, sok-sok-sok mosolyt, no meg persze nyugodt éjszakákat.

Az első nagy karácsonyi sikerélményünket jelentette, hogy sikerült egy kis plusz pénzre szert tenni, melynek csodálatos módon csak egy harmada ment el az eredeti célra, s a megmaradt pénzből (na jó, mami egy kicsit megspékelte) meg tudtunk venni egy igazán jó, biztonságos autós gyerekülést Zsoltinak. Égető kérdés volt már az ülés csere, így nagyon boldog vagyok, hogy végre került rá pénz, hogy meg tudjuk venni az újat.

Az idei karácsony érzelmileg kissé hiányos volt. Sógornőmék, Juditék, nem jöttek haza Budapestről és sajnos mi sem tudtunk elmenni hozzájuk, bár nagyon szerettük volna. Nagyi viszont elutazott velük ünnepelni, így nála korábban járt az angyal, mint nálunk: volt ünnepi ebéd, feldíszített karácsonyfa, ajándékok és szép együttlét. Az "előünneplés" ellenére, hiányzott nekünk karácsony estéjén nagyi is, Juditék is. Kár, hogy nem tudtunk együtt örvendeni...

Az ünnepre való készülődés nekem nehéz volt. Pont a karácsonyt megelőző héten értek utol a terhességi hányingeres rosszullétek. Sajnos még mindig nem múltak el, de legalább nem olyan erősek, mint akkor voltak. Bizony még a rántás illatától is émelyegtem. Ám ez nem állított meg abban, hogy elkészítsem hagyományos módon az én kedvenc karácsonyi gyömbéres tortámat, ami hála Istennek, olyan sikeres volt, hogy karácsony másodnapján repetát sütöttem. Mint később kiderült, az én reggeli rosszullétemen is sokat segített (ergo, mihamarabb be kell szereznem gyömbérteát!!!)

Aztán mikor mami, szegény, egyedül befejezte a sütés-főzést, takarítást, nekiláttunk fát díszíteni, sajnos férjem-uram nélkül, mert neki dolgozni kellett 6-ig. Zsolti nagyon élvezte a díszeket, de főleg a csengőket:

A család Ilonka mamáéknál gyűlt össze. Mióta dédunokák vannak, ismét díszítenek fát és Zsolti hamar meg is csodálta:

Aztán a macskát is  megcsodálta, de Pamacs nem élvezte annyira a dolgot s egész estére eltűnt.

Ugyan borzasztó éhesek lettünk a szépen megterített asztal, a frissen sült házi kenyér láttán, meg a finomabbnál finomabb illatok áradatától, de úgy döntöttünk, előbb engedjük az angyalt angyalkodni, mert a gyerekek már nagyon izgatottak voltak.

És micsoda gazdag angyal volt! :)

Énekeltünk is neki - amennyit lehetett :)

Ez volt Kata-Nóra első karácsonya :D

Hát igen. A sok gyönyörű ajándék mellett az angyal hozott egy bűbájos sárga, nyuszis, távirányítós autót is. Világ vége lett tőle! Mai napig sem sikerült lemosnia magáról a borzasztó monstrum bélyeget - Zsolti nagyon-nagyon fél tőle.

Jó nagy kajálás után (meglepő módon én is végre tudtam enni), örvendtünk egymásnak és az ajándékoknak kicsit, majd mindenki hazament. Mádi mama ragaszkodott, hogy magunkra hagyjon minket s mamáéknál maradt. Nagyon furcsa volt hazamenni nélküle.... 

És otthon is járt az angyal a távollétünkben. Meglepődött ám Zsolti: itt is, ott is ajándék!!!!

Játszottunk hármasban egy nagyot, majd röviddel tíz óra után fürödtünk és lefektettük kicsi tücsköt. Nem kellett sokat ringatni :). Mi pedig Attilámmal feldíszítettük a fát (mert a gömbökre nem maradt idő délelőtt), föltettük a kis lámpákat is, minden ajándékot szépen behelyeztünk a fa alá, hogy reggel Zsolti egyben lássa a sok szép új játékot.

 

Zsolti reggel nagy meglepődéssel nézte az égőket és a tömérdek játékot. Alig várta, hogy kivegyük a hálózsákból, és máris szaladt a másik szoba felé, de aztán az ajtóban hirtelen megtorpant és visszaszaladt. Az ágy mellől kukucskált a fa felé. Tett még egy kísérletet, de ismét visszaszaladt. Attila kérdezte, vajon nem a kis sárga autótól riad vissza (lásd jobb alsó sarokban, kékes-zöld nyuszi ül rajta). Elvettem az autót és Zsolti abban a pillanatban beült a fa alá és hosszan-hosszan játszott. Mi Attilával pedig értetlenül nevettünk: hogy lehet félni ettől a bűbájos játéktól????

A fenti képen bal oldalt láthattok egy krokodil fejet. Az a krokodil a "mennyei áldás" ajándék, ugyanis éjszakára betettük Zsolti mellé a kiságyba alvótársnak, és csodák csodája Zsolti nem retteg azóta a kiságyban aludni. A sok betegség után ugyanis megszokta, hogy velünk alszik, s nem tudtuk rávenni sehogy sem, hogy maradjon az ő ágyikójában. Ha alvás közben megébredt és észrevette, hogy a kiságyban van, irdatlan hisztibe kezdett, míg ki nem vettük. A krokodil óta azonban megszűnt a hisztéria. Nyugtatóan hat rá, hogy ráfekteti buksiját a krokodil puha testére, vagy megöleli azt, vagy egyszerűen csak jó szorosan odabújik hozzá. Azóta elég ha azt mondom neki, mikor éjszaka megébred, hogy "Tessék hamar visszafeküdni és hájcsilni, baba!" s ő mosolyogva visszafekszik. Ez is hatalmas sikerélmény! :)

Az egész karácsonyi napot pihenéssel töltöttük, és olyan jól esett, főleg, hogy együtt volt a család. Délután mamáék is beléptek hozzánk. Másnap pedig mi látogattuk meg Attila édesapját és nagyiját. Ott nagy szenzációt keltett egy kiskutya, aki huncut játékával végtelen örömet szerzett Zsoltikánknak:

Ugye, milyen szép gyermek :)

Délután Zsolti keresztszülei jöttek látogatóba. Jó volt velük találkozni. Az év végi rohanásban ugyanis, nem futott idő az együttlétre. Kicsit játszottunk Zsoltival s új játékaival, majd beszélgettünk hosszan, s észre sem vettük, hogy közben fiúnk már rég átment Mádi mamához játszani :D

27-én osztálytalálkozóra mentünk. Jó volt újra látni a rég nem látott osztálytársakat. Beszélgetni ugyan sokat nem lehetett a gyerekek miatt, de azért jó volt annyi év után együtt tölteni néhány órát. A találkozó után főteret néztünk a kis családdal, meg pacit simogattunk....

Szép karácsony volt. Nyugodt, békés és meleg.....  :)

Azt el is felejtettem mondani, hogy karácsony estéjén, mikor Bencéék megérkeztek, azt kérdezi tőlem unokaöcsém: Kinga nénje te babát vársz. Mondom neki, igen, mire Krisztina odahajol hozzá s azt kérdezi: honnan tudod, kicsi Bencém?. Mire ő: hát olyan a blúzod s mintha a pocakod is olyan volna, mint mikor babát vársz. Nagyot nevettünk kicsi ártatlan magyarázatán. Amíg élek, nem felejtem el ezt az édes jelenetet! :)

A titok

Eddig nem írtam itt róla, de most már a család megtudta, így előttetek is feltárhatom a nagy titkot, mit a Mikulástól kaptunk ajándékba.

Az utóbbi időben sokat voltam különösen fáradt, fájtak a melleim, nem volt jó közérzetem. Nem tudtam elképzelni, mi lehet a bajom, de legmerészebb álmomban sem jutott volna eszembe, hogy esetleg várandós volnék. Násznagynőm, Kati, vetette fel a kérdést és kíváncsi lettem. Mikulás napján végeztem el egy tesztet, ami az uracskám s az én legnagyobb meglepetésemre pozitív lett.

Már szeptembertől mind gondolkodtunk, hogy is tervezzük a testvérkét. Én úgy szerettem volna, hogy Zsolti és a kicsi között 2 év különbség legyen. De Attilával mégis úgy döntöttünk, elég rossz anyagi helyzetünknél fogva, jobb, ha várunk, míg lakható lesz jövendőbeli házunk falun. Ahogy szokták mondani: ember tervez, Isten végez. És Ő úgy látta jobbnak, hogy ne az anyagiak vezéreljenek életünkben, hanem érzéseink, s lám gyermekkel áldott meg akkor, mikor annak nagyon-nagyon kevés esélye volt, hogy összejöjjön (értsd úgy: védekeztünk).

Váratlanul ért, meglepődtünk, de hamar elfogadtuk a testvérke gondolatát s azt, hogy majd az Isten kirendeli azt is, amivel eltarthatjuk a gyerekeket, anélkül, hogy édesanyámat terhelnénk még jobban....

Kalandos az állapotom, mert mikor nőgyógyászhoz fordultam, nem volt benne biztos, hogy még fejlődő terhesség, de hála Istennek egy hét múlva már a kis szívverését is hallhattuk a kicsi csemetének. Az orvos szívaritmiát is felfedezett nálam és kérte, végeztessek EKG-t. A családorvosom is aggódott az új jelenség miatt (mert ez nem volt még, mikor Zsoltival voltam állapotos) és a kardiológián kívül endokrinológiára is elküldött. Mint később kiderült, csak az akadályozott légzésem miatt van az aritmia (biztos megint polip, vagy orrsövény probléma - brrrrrrrr), de egyúttal az is kiderült, hogy egy kis jód pótlékra van szüksége a szervezetemnek. Feltűnt, mikor az endokrinológián vizsgáltak, hogy a rezidens orvosnő csodálkozott, hogy miért van nekem még mindig tejem, mikor már 11 hónapja nem szoptatok. Nem tudom, hogy a jódnak, a folsavnak vagy a terhességnek köszönhetően-e, de három nappal azután, hogy elkezdtem a jód szedését, megszűnt a "tejtermelésem". 

No, de jött helyett hányinger és szagérzékenység, de olyan, hogy napokig nem voltam képes összeszedni magam, enni, vagy hosszabb időre felkelni az ágyból. Tegnap és ma picivel jobban voltam, nem tudom minek köszönhetően, ám nagyon remélem, hogy ezzel le is tudtam a terhességi rosszullétet.

Kezdünk barátkozni a gondolattal, hogy kezdjük elölről az egész mókát (mert ugye romantikusan hangzik a gyerekáldás, de azért sok fáradtsággal jár), ám ha nagyon őszinte vagyok, kicsit megijeszt az, hogy hamarosan meg fog kelleni osztanom a Zsolti iránti szeretetemet. Zsolti a szemem fénye. Vele váltam anyává, általa ismertem meg a várandósság csodáit, a szoptatás örömét, az első gyermeki kacaj, az első gyermeki odabújás örömét.... El sem tudom képzelni, hogy fogom tudni szeretni ezt a kis csemetét úgy, ahogy Zsoltikát szeretem. A két gyermekes anya rokonok és ismerősök biztatnak, hogy ez magától jön, ez természetes, de mind azon aggódom, hogy mi van, ha pont én fogok rendellenesen működni és nem leszek képes egyformán szeretni gyermekeimet. Reményem, hogy ez az aggodalom megszűnik majd, mikor megérzem a kicsi csemete első mozgásait, mikor a várandósság, mint koncepció, hirtelen tapinthatóvá válik :).

Mindenesetre, nagyon boldog vagyok, hogy jön ez a pincur és bízom benne, hogy minden jó lesz. Bízom abban, hogy jó anyja leszek kettőjüknek, bízom abban, hogy Zsolti nem fog "megsértődni", bízom abban, hogy jobb lesz anyagi helyzetünk, és abban is bízom, hogy két gyermek mellett is fogjuk tudni szeretni egymást Attilámmal úgy, ahogy akkor, mikor fogadalmat tettünk egymásnak.... :)

BÉKÉS, MEGHITT, BOLDOG ÜNNEPET KÍVÁNOK MINDNYÁJATOKNAK!

És ez olyan jó.....

Ma mikor altattam Tücskömet, szorosan magamhoz öleltem és megpuszilgattam. Ő mosolygott lehunyt szemmel és a karomat simogatta hosszan, míg bele nem aludt.....

Kaja Top 10

Zsolti kedvenc ételei:

1. virsli - korlátlan mennyiségben
2. halpaszta
3. körözött
4. sonka - szintén korlátlan mennyiségben
5. trappista sajt - csakis kockára vágva
6. savanyú uborka
7. kolbász - és nem hajlandó kenyeret enni mellé, én el nem tudom képzelni, hogy nem csömöröl meg tőle
8. főtt murok - legyen az levesben vagy főzelékben
9. banán
10. na és természetesen pufuléc :)

TOLVAI RENI MEGASZTÁR???!!!!!

TOLVAI RENI MEGASZTÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR!!!!! :) :) :) :) :) :)

El nem tudom mondani, hogy mennyire örvendek ennek az eredménynek! Talán furcsának tűnhet, hogy egy TV verseny engem ennyire lázba hoz, de mint zenész, aki most csak passzív módon lehet zenész, rengeteget jelentett a Renáta tevékenysége. Általa tanultam, általa énekeltem, általa álmodtam, vele sírtam, vele örültem.... az én be nem teljesedett álmaim megtestesítője..... Ha egyszer idetévednél e bejegyzéshez, Renáta, úgy mondom neked, köszönöm a rengeteg dalt, a mosolyt, a kitartó erőt és a reményt!!!!

S ha már....

... tátá hazaérkezett az új szánkóval, akkor hamar ki is próbáltuk. Elmentünk egy jó nagyot szánkózni. Tátá volt a Gyítepacink, s vágtatott, kanyargott, hogy alig bírtam tartani a lépést. Zsolti persze nagyon élvezte, hahotázva kacagott. Kicsit gyalogolt is, meg a szánkót is húzta, de alapjában véve kergetőztünk nagy huncutul. Remekül telt! S itthon hosszú percekig rohangált még kicsi fiúnk a hidegtől kicsípett piros-piros arcával. 

És errefel...

... tátá hazaérkezett egy vadi új szánkóval, ami csak a kis tücsöké!!! :)

Téli hétvége

Tegnap Ildiéknél voltunk látogatóban. Régóta terveztük, de valahogy mindig közbejött valami, ami miatt elnapoltuk a vizitet. No, de a héten eltökéltem, hogy nyélbe kell ütni a dolgot s örömömre, Ildiék is ráértek találkozni velünk. Kicsit izgultam, hogy lesz kisgyerekkel fiatal párnál látogatóban, de mint sejtettem, Ildi és Levi nagyon lazák és megértőek voltak, s kellemes meglepetésemre Zsolti is nagyon jól viselkedett. Az utóbbi időben nagyon anyás lett a fiú: idegenben sír, állandóan ölbe lenne, nyafog, zsimbel. De nem így volt ez tegnap. Kicsit nyüszkölt kicsi tücsköm, míg meg nem látta Horrorka Dafnét (a guinea malacot), akire akkorát csodálkozott, hogy minden zsimbi-okot elfelejtett. Egész este jól érezte magát: szaladgált, kacarászott, megkóstolta sorra a ropikat, majd visszatette őket a tálalóba (upsz), majdnem felborította Horrorkát, befészkelte magát Ildi ölébe, autózott Levivel, meg így tovább. Ügyesen elvolt egyedül is, így mi felnőttek (jaj, de fura) tudtuk beszélgetni is egy igazit. Felüdülten jöttem haza onnan... és egy különös, de jó érzéssel...

Aztán ma sétáltunk egyet Zsoltikámmal a hóban. Tipegtünk-tapogtunk a friss fehér takaróban, sisonkáztunk is egy nagyon keveset, de még a hóval fedett csúsztunk egyet. Intettünk Ilonka mamáéknak, elmentünk a három kóbor cicához (de nem voltak "otthon"), majd a hidegtől piros-piros arccal hazaballagtunk a hóesésben., miközben irigyeltük más gyerekek szánkóját. Mert nekünk még nincs egy normális, könnyű, fa, gyerektámlás szánkónk..... Azazhogy állítólag itt is (?), ott is (?) van valami szánkó, de sem tavaly, sem idén nem került egy se mikor kellett (a tavaly is csak a Krisztináékét kértük kölcsön).... No, így arra gondoltam, írok az angyalnak levelet a Zsolti nevében, hogy hozzon neki egy ügyes, könnyű, gyerekszánkót.... :)

Gyönyörű szép téli estét kívánok nektek!

Cini, cini, muzsika...

... táncol a kis Zsoltika!!!

A napsütés örömére bulis zeneszámokat hallgattunk ma reggel. Tátá tett-vett a szobában és időnként néhány tánclépést is lejtett, provokálva kicsi tücsköt is. Tücsök vette is a lapot, vidám csatakiáltásba fogott és toporzékolós, forgós mozdulatokkal táncolni próbált apjával... :) Rendkívül élvezték!

Gyí, paci gyí

A Mikulás hozott Zsoltikának egy kis textil, kitömött lovacskát. Mikor kézbe vette kicsi fiam, hirtelen elkezdett rugózni ültében, úgy ahogy a hátunkon, pocakunkon szoktuk mi lovagoltatni őt. Meglepődve néztük gesztusát. Röviddel később, miután szemügyre vette a többi ajándékot is, újból kézbe vette a lovacskát és ismét rugózni kezdett. Csodálkozva vágtuk rá mamáékkal, hogy "Gyí, paci, gyí, gyí!" és nyugtáztuk, bizony ez nem véletlenszerű, hanem nagyon is szándékos gesztus volt. Csak azt nem tudom, mikor volt neki lehetősége a lovagolós játékot a ló képével összekötni, mert nem emlékszem, hogy valaha is rámutattam volna erre az összefüggésre....

Köszönöm

Köszönöm, hogy írtok megjegyzéseket. Nagyon sokat jelent nekem reakciótok... :)

HIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Megvolt az első pisi a biliben-esemény!!! Egyszer még volt egy téntátivő, de most volt az igazi. Száraz pelenkát vettem le tücsökről mikor felkelt és akkor gondoltam, megpróbálom szerencsémet és bilire ültettem. Sikerrel jártunk s a reggeli pisike mind a bili áldozatává lett. Talán fura, hogy erről írok, de egy anyukának, pláné nekem, ez akkora esemény!!!! :)

Nahát

Zsolti ma segített nekem törülközőt teríteni. Felálltam a székre s a kicsi egyenként adogatta fel nekem a földön lévő tálból a törülközőket. Nagyon gyorsan ment a terítés így kettesben... :)

Más

1. Zsolti nagyon szeret autózni. Főleg a teraszon, ahol jól gurulnak a kerekek. Hosszan burrog kicsi szájával játék közben.
2. Zsolti nagyon szeret firkálni. Hosszú perceken át karcolgatja hol az írószer hegyével, hol pedig a végével a kurzusaimat, a füzeteimet, a könyveit, az ajtót, mikor mit....
3. Zsolti nagyon szereti a savanyú uborkát. Időnként nem hajlandó ebédelni, vagy reggelizni, helyette csak egy savanyú uborkát majszol el.
4. Zsolti nagyon szeret tévézni. Megáll a két szoba között és hol nálunk a Bebe tv-t, hol pedig maminál a Thomast lesi. Ha kikapcsolnám valamelyik tv-t, tutti cirkusz következik. (Mi hibánk, míg beteg volt engedtük többet tévézni a kelleténél....)
5. Zsolti szeret ölben lenni. Egyre gyakrabban kérezkedik fel ölbe, csak azért, mert neki az jól esik. Nagyon szeretem ezt az új szokását.... még....
6. Zsolti szeret rajtunk aludni. Mivel már hosszú ideje folyton betegeskedik a kicsi, hát sokat alszik velünk. S ha velünk alszik, akkor éjjel biztosan keresztbe fordul az ágyban és hol az én fejemre, pocakomra fekteti buksiját, hol az apjáéra.
7. Zsolti szeret csiklintozósdit játszani. Hangosan, zamatosan nevet, ha csiklintjuk, és ez bizony kötelező rituálévá vált esti elalvás előtt.

Zsolti nagyon megnyúlt az elmúlt két hónap alatt. Ősz kezdetén vásároltam be neki mindenféle házi és kinti meleg ruhát, de bizony nagy többségét kinőtte.... :)

Kata

Csütörtökön megkereszteltük Kata Nórát.

A keresztelőt megelőzően felkészítésen voltunk, ahol a pap bácsi elmondta, mit is jelent maga a keresztség, meg mit jelent keresztszülőnek lenni. Mi a fiúnk keresztszüleit úgy választottuk meg, hogy ők méltó példaképei legyenek a gyereknek magatartásukban, gondolkodásukban, elveikben. Tündével ugyan régi egyezség is kötött, de az egyezség már akkor ilyen megfontolásból született: bíztam benne, tiszteltem őt, és olyan elvekkel rendelkezett, melyek hasonlatosak voltak enyéimmel, ezen kívül pedig olyan magabiztossággal maradt meg az évek során olyannak, amilyenként én megismertem, hogy ez állandóságot, biztonság érzetet sugallt nekem. Ezek a dolgok máig is változatlan maradtak, így teljesen egyértelmű volt, hogy tartom magam az ígérethez és ő Zsolti egyik keresztmamája. Természetesen párja, Karesz is egy rendkívül jó ember, nagyon megbízható és őszinte, így az ő tekintetében sem volt egy szikra kételyünk sem. Zsolti keresztapa is egyértelmű választás volt:, hisz zuracskám legjobb barátja. Bármikor, bármilyen helyzetben lehet számítani rá, szorgos, jóindulatú ember, na és hát, ugye ő is Zsolt. Felesége, Imola, pedig az a keresztszülő, aki a legerősebb vallásos elvekkel rendelkezik a négy közül, és tőle várom a vallásosan erkölcsös nevelésben a segítséget, hisz ő ezt a mindennapi életébe is a legnagyobb természetességgel oltja be. Szereti a népművészetet, és katolikus kórusban is énekel, tehát egy olyan világba tudja bevezetni majd kicsi fiamat, amilyenbe én is szeretném, de valószínűleg nem tudnám olyan meggyőződéssel vezetni őt, mint Imola.

Na, de Katára visszatérve, mi másfajta keresztszülőséget vállaltunk, még pedig azt, hogy Kata Nórát a keresztény közösség szellemében fogjuk nevelni. Én, mint tékozló leány kerültem vissza Istenhez szülés után. Zsolti világra jötte ébresztett fel arra, hogy én egyedül képtelen lennék új életet adni a világnak, és érzem, tudom, hogy van valami fölöttes erő, aki segít minket, aki támogat, akkor is, ha mi nem kérjük, akire a legnagyobb félelmedben is bizton számíthatsz. Már terhesség alatt folyton késztetést éreztem, hogy imádkozzak, de mikor megláttam azt a pici teremtményt, kicsi tücskömet, akkor úgy éreztem, egyedül nem tudnám őt rendezni, hanem csak és csakis az én Istenem segítségével. Ezért mihamarabb meg akartam  őt keresztelni, s hogy az a bizonyos oltás után kórházba kerültünk, ismét megerősített, hogy kérnem kell neki az Isteni gondviselést, a keresztséget, mi védi őt akkor is, mikor én, mint ember már képtelen vagyok.

Mikor Katával volt várandós Krisztina, mindennap imádkoztam Kata egészségéért, és a kis pocaklakóval is egyezséget kötöttem, hogy minden megharcolt pocakhétért apró földi jutalmat kap, csak bátorkodjék világra jönni, mert szerető család várja őt oly nagyon. Hatalmas öröm volt születése, egy igazi csoda. És születése által értettem meg, hogy Isteni csoda a Bence születése, a Zsolti születése, akárcsak minden gyermek születése....

Úgy érzem fogok tudni segíteni Katának vallásos téren is, hisz én tékozoltam és visszataláltam. Voltam már "egyedül", és tudom, milyen jó elfogadni és megérteni, hogy nem, még akkor sem voltam "egyedül", mikor úgy akartam lenni. Sokat olvastam, sok vallással ismerkedtem, hosszan kerestem az én hitem és ha mindebből egy apró kis tanulságot is levon Kata Nóra, akkor segíthetek.

A keresztelés folyamata gyönyörű volt. Csendes, meghitt és szép. Számomra a legcsodálatosabb pillanat pedig az édesanya áldása volt, mikor is Kata átkerült Krisztina ölébe, és olyan szeretet, hála és alázatosság sugárzott nővérem arcáról, melyet szavakban lehetetlenség leírni. Egy életre hordozni fogom magamban azt a képet....

Kicsi Nórikának pedig saját kezűleg készítettünk ajándékot, kis foltvarrásos takarót. Én megterveztem, kiszabtam, de lévén, hogy nem tudok varrni, tátára hárult a feladat. Szegény megszenvedett az én minőség ellenőrzésem alatt, de kitartott és megcsinálta, így büszkén nyújthattuk át közös munkánkat. Sikerrel jártunk, s bár megfogadtuk, soha többé ilyesmibe nem vágjuk fejszénket, meg kell gondoljuk fogadalmunkat, mert Bencének olyannyira tetszik a takaró, hogy ő is óhajt egyet :)

Utolért

Igen, minket is utolért a Thomas, a kis gőzmozdony mánia. A napokban fedezte fel kicsi tücsök az animációs sorozatot, aztán azóta folyton azt kéri tőlünk, hogy Thomast nézzük. Kedvenc része, természetesen, az animáció dala.... :) Bence unokaöcsém nagy Thomas-rajongó. Kíváncsi vagyok ez, hogy fog kibontakozni Zsoltikámnál.....

Hihetetlen

Ma Zsolti olyat tett, hogy szótlan maradtam. Karjokával "rajzolgatott" egy lapra, majd hirtelen fogta az írószer kupakját és lassan, hatalmas koncentrálással egymásba illesztette a kettőt. Még ilyet nem tett, de ami a hihetetlen, hogy egyből sikerült neki a művelet, ráadásul úgy, hogy az írószer hegye nem ütközött n-szer a kupak belső felének!!!! A csigába még nem mindig sikerül betenni a nagy csillagokat, virágokat ,s egy karjóka kupakját föl tudja tenni felnőtt precízséggel???!!!! Érdekes, nem?

A "lent a kerék" állapot gyógyírja

A reggeli kávéval és lustanyuval igazán könnyebben indul a nap!

Hullámvölgy

Egyre ritkábban írok.... igen, tudom,..... de nem azért, mert nem történnek velünk dolgok, hanem mert nem látom értelmét írni.... S ennek több oka is van:

1. Nem látom magam előtt A célközönséget. Eddig a babázás újdonságnak számított a baráti körömben. Úgy éreztem, tartozom fiatal barátnőimnek, osztálytársaimnak, évfolyamtársaimnak, hogy beszámoljak mik történnek egy újdonsült kismamával és az újdonsült aprócska emberkével. Nem tudom, ebből a körből hányan olvastak tulajdonképpen, de eredetileg nekik írtam. Újabban viszont nem vagyok biztos benne, hogy tudok ténylegesen "okos" dolgokat írni, akkor meg minek fecséreljem a szót. Egy másik célközönség azok a családtagok, barátok, haverok, akikkel nagyon ritkán lépek kapcsolatba, de akiket azért baráti szeretetből érdekel hogylétünk. Egy harmadik célközönség a többi kismama, akikkel gondolatokat cserélünk. Én olvasom az ő blogukat, ötleteket, tanácsokat kapok onnan, amit remélem, hogy az én bejegyzéseim is viszonoznak. A negyedik célközönség az pedig mi magunk. Emlékeket írok. Olyasmiket, mit nem akarok soha elfelejteni. Most már azonban egyre inkább úgy érzem, hogy egyes dolgok kezdenek túl intimmé válni, hogy a nyilvánosságnak írnám le őket.
2. Azért sem írok, mert úgy érzem, nem történnek velünk annyira érdekes dolgok, hogy azt más akarja elolvasni. Ugyanakkor, ha történik is valami, azt nem tudom olyan színesen leírni, hogy másnak kedvtelés legyen azt elolvasni.
3. A hangulatom is eléggé változó volt az utóbbi időben. Magam sem értem, mi folyik bennem, de egyszer fent és egyszer lent a kerék, és vannak napok, amikor képtelen vagyok egy épkézláb mondatot megfogalmazni, pedig volna mondanivalóm.
4. Az is befolyásol, hogy nagyon ritkán kapok visszajelzést a bloggal kapcsolatosan. Hozzászólás szinte semmi, csak a két hű kismama, Kati és Réka, reagál időnként. Ha pedig nincs visszajelzés, akkor úgy érzem, nincs is olvasóm. Akkor meg miért írjak ide, mikor írhatnék a kis zöld noteszbe, ami viszont már csak a miénk...

Mindezt azért írtam le, hogy azoknak, akik rendszerességgel olvasnak, magyarázatot nyújtsak.... és mert ezzel a bejegyzéssel tulajdonképpen magamnak is megfogalmaztam a jelenséget. :)

Szép napokat!

(Ja, és akkor most muszáj hozzátennem azt is, hogy miért indítottam blogot: annak idején, Zsolti érkezéséről értesítő levelet küldtem le az osztálylistánkon. Zsolti az első gyerek az osztályunkból, ha jól tudom. Gondoltam érdekes lehet.... mert hát engem biztos érdekelne, ha bármely osztálytársamnak gyereke születne.... De nagy meglepetésemre, alig érkezett 4-5 visszajelzés. Röviddel az én levelem után jött egy másik: egy osztálytársunk Indiába utazott, ottani élményeiről írt. Levelére tízesével érkeztek a válaszok: "wow, India, milyen csodálatos, hogy irigyellek". Nem is tudom, miért gondoltam, hogy megtalálni élettársadat és életet adni egy új emberkének fölülmúlhatná India varázslatosságát.... ?????!!!!! S akkor úgy döntöttem, találok egy helyet, ahol kikiálthatom a világnak örömömet, boldogságomat, ahol nem zavarom Indiába vágyakozok álmait holmi konzervatív családcentrikus gondolatokkal, de tudnak azok olvasni akikkel azonos értékeket vallunk.....)

Karantén

Szóval, már 7. napja nem járunk ki sétálni. Vasárnap kimerészkedtünk egy aprócsak sétára, de hétfő óta semmi. Játszunk legóval, játszunk Csigával, Fisher-kockákkal, autókkal, könyvet nézünk, hintázunk, kukucsizunk, építünk, szaladgálunk a házban körbe-körbe, táncolunk, énekelünk, rajzfilmet nézünk, s aztán kész, nincs több ötletem, mit csináljak ezzel a gyermekkel itt bent. Mindent ununk már mindketten, és alig várjuk jöjjön haza valaki,  hogy  tegye változatosabbá a napunkat.... Adjatok ötletet, mit játszodhatunk még szobafogságban??????

Minden napra egy kis meglepetés

Zsolti állítólag ma költeni póbált, Mádi mama azt mondja, többször is szólított kisfiam: "Mámmmmi". Tény, hogy mikor felébredtem, rámutatott a távirányítóra mondva "raizfim" (rajzfilm), majd a párnára bökve mondta "pána".  Gyakran hajlamos vagyok az ilyeneket véletlennek tekinteni, mert nem ismétli túl gyakran az újonnan tanult szavakat, de az utóbbi időben kezd egyre többször előfordulni ilyen jellegű véletlen.

Például, ma délután, a sütötök-macskáját ölelgetve, háromszor is elismételte kicsi tücsök, hogy "máu", majd röviddel később, mikor a fürdőbe mentünk popsit mosni, azt mondogatta "kákká va" (értsd: kaka van a pelusban).... :)

Mindemellett egyre gyakrabban fejezi ki ragaszkodását is felénk: hozzánk bújik, ölbe kívánkózik, buksiját ölünkbe fekteti.... Olyan édes jelenetek ezek, olyan kedves gesztusok, a világ összes kincsét fölülmúlja.

Ismételten: Anyám borogass!!!

A jó hír, hogy meggyógyultunk és kedden bekaptuk az oltást.

A rossz hír, hogy ismét rosszul reagáltunk az oltásra, de ezúttal kicsi tücsök a himlő-mumpsz elleni oltástól MUMPSZOS lett!!!!!!!!!!!!!! Az orvosnő egész munkássága alatt most találkozik másodszor ilyen esettel, pedig már nem fiatal...

A reakcióban ezúttal én is lúdas vagyok, mert a kicsinek vasárnap óta grépfrút mag olaj cseppeket adtam, hogy erősödjön az immun rendszere. Mint kiderült, oltás előtt nem szabad semmi szinten piszkálni az immun rendszert, mert hevesebb reakciót okoz, mint normálisan. Először életemben adtam be a gyereknek a magam fejétől gyógyszerfélét s lám mekkorát hibáztam. Tévedésem legyen tanulság másnak, én biztos, hogy ezentúl még legalább gyógyteát sem fogok adni Zsoltikának a doki néni megkérdezése nélkül.... :(

Mindenesetre most 3 hétig karanténban vagyunk, de Kata keresztelőjéig pont lejár a tilalom, így hát tartjuk a távolságot s csak azokkal tárgyalunk, akik már voltak mumpszosok.... 

Ez van, na, csak legyünk túl rajta különösebb bajok nélkül.

Mondika

Zsoltikám napról napra többet mondikál a mi nyelvünkön: tapi/lapi/laki (lapi), kééé (kék), játééé (játék), fü (fül), sze (szem), sziszi (cici) és biztos valamit kihagytam.

Emellett pedig még van egy újdonság. Mádi mo-tól kapott kedden az én kis fiam egy sütőtöknek álcázott plüss cicát, vagy cicának álcázott plüss sütőtököt (ki hogy látja, lényeg az, hogy füle is, farka is van). Ez cicát Zsolti nagyon szereti. Mikor rátalál kacag neki, megölelgeti, hurcolja mindenhová. Meg is tanultuk, hogy az a Miáu-miáu cica, s ha azt kérdezzük: "Hol van Zsolti a miáu-miáu cicád?", rögvest keresni kezdi kicsi barna szemeivel. Amint megtalálja rámutat, mosolyog és felkacag, ölbe veszi és arcához simítja. Ha jó kedvében van, kérésre még ide is hozza nekünk kis kedvencét. Most már teljesen biztosak vagyunk tehát, hogy érti a "hol van" kérdést és a "hozd ide" parancsot is.

Továbbá pedig azt is el kell mondani, hogy kicsi Tücsök igazi fiú. Egyvégtében kisautó van a kezében, burrog nekik, forgatja a kereküket, tologatja őket kis kezeivel, ha netán nem akad kézügybe egy autó, akkor a legót is autóként kezeli. Ha sétálunk is, minduntalan az autók érdekli. Forgatná a kereküket, a lámpájukat csodálja.... Igazi fiú! Olyan édes és én olyan büszke vagyok rá.... :)

Ma

Ma ideges voltam! Nagyon! Ketyegtem! A kicsi nyűgös volt, én fulladtam a köhögéstől, 20 perc leforgása alatt 3x másztam meg a 3 emeletet a kicsivel + kisautó vagy babakocsi, folyt rólam a víz, kin fáztam. Kiborultam, még sírtam is. A gyerek ezt látva jobbnak látta elaludni, persze nagy cirkuszok között, én már majdnem a hajamat téptem az utca kellős közepén.

És a kicsi végre elaludt, én bevásároltam és főztem finomat, a kicsi felébredt és mind bevágta az ebédet. Ez végre olyan sikerélmény volt a mai napon, hogy mosolyt csalt arcomra. S ha mosolyt csalt, akkor jött a szokásos "Bocsánatot kérek, hogy türelmetlen voltam hozzád, és kérlek hidd el, hogy én nagyon szeretlek"-ölelés, mit Zsoltika meglepő módon viszonzott (pedig ő nem ölelkezős), mi ismét mosolyt csalt arcomra. S ha már mosolyogtam, akkor észrevettem, hogy még mindig süt a nap (d.u. 4,30-kor). Hamar felöltöztettem kicsi trógert s kivittem sétálni, hogy a borzalmas délelőtti sétát jóvátegyem. 

Gyalog mentünk. Tapogtunk egy helyben, megnéztük az autók lámpáját, tanulmányoztuk a CarmOlimp ajtajának működését, gyítefakóztunk a nyakamban, csúszdáztunk. Kavicsoztunk is, mikor pedig Zsolti rám nézett és azt mondta: "koek" (kövek). Egy kisfiú száraz lapikat gyűjtött egy halomba. Csatlakoztunk hozzá, majd még egy fiú, majd még két kislány, majd még két fiú, és egyre többen, addig, hogy vagy tíz gyerek dobigálta nagy hancúrozva a levegőbe a lapikat, örvendezve, viháncolva, Zsolti meg ült közöttük középen, széles mosollyal, kacarászva, visongva "la-pi", "ta-pi", "já-tééé" (lapi, áték). Kb. egy órát játszódtunk a falevelekkel. De mikor láttam, hogy elfáradt kicsi Tücsök, hazahoztam. Repetázott ebédből, majd megérkezett Tünde keresztmamája. Egyedül hagytam őket, míg elrohantam fogyasztást fizetni. Hazafelé találkoztam Dimával és Ervin (déd)tatával.

Hirtelen karácsony lett. Dima Ikeában járt, s hozott sok szépet, hasznosat. Tündével összeszereltük Zsoltinak az új játékot, mivel egész estig hosszú percekre lefoglalta magát. Jót "joggingolt" egyet kisfiammal Tünde, majd ketten legoztunk, míg Zsolti egyedül lófrált körbe-körbe a házban. És Ikea katalógust is néztünk, álmodoztunk a jövőről, és próbáltunk két szót váltani egymással, úgy mint rég szoktuk azt. Jó volt vele tölteni a délutánt.

S lám-lám a makrancos délelőttből lett gyönyörű, feledhetetlen délután, mosolygós est, és szívből remélem, hogy nyugodalmas éjszaka is... :)

(Ja, és rendeltem grépfrút mag olajat, állítólag nagyon jól működik gyerekeknél immunerősítőként. Minden reményem e drága olajban.....)

Csütörtök

Töltöttem fel új videókat, nézzétek meg őket!

Ismét lázasan :(

Nem tudom, mi történik, de Zsolti már egy hónapja folyton betegeskedik. Tegnap este belázasodott, ma egész nap forró volt kicsi gyermekünk, és a kedélyállapota is oly rossz volt, hogy alig lehetett kicsikarni tőle egy mosolyt.

Az egész tegnap este kezdődött Rékáéknál. Végre eljutottunk hozzájuk egy rövid látogatásra. Eleinte élvezték is a gyerekek, de hirtelen Zsolti ölbe-baba lett, és zsimbike, és sírt; láttam, valami nincs rendben. Mondtam is Rékának, jövünk haza, s míg én cipőt húztam, kabátot vettem, kicsikém ölbe kérezkedett Rékához s meleg fejével odabújt arcához. Ennek láttán már biztos voltam benne, hogy izgalmas éjszakának nézünk elébe. Úgy is lett. Éjjel 3-kor felébredtem Zsolti nyögésére, rendkívül forró volt, persze a füllázmérő eleme megadta magát, más nemű lázmérést meg nem tűrt el kicsi fiam. Hát jött a paracetamol kúp, a krumpli a zokniban, az ecetes-vizes borogatás. Reggel 8-kor elismételtük a "játszmát", és persze ma hat óránként kapta a paracetamolt. Reményem, hogy a foga okozza a bajt, de biztonságból holnap felkeressük a doki nénit, kivel már hetente van találkánk az utóbbi időben.... Kicsit aggódom, nehogy vasárnap fázott volna meg kicsi Tücsök az én hibámból.

Vasárnap ugyanis ellátogattunk Tünde keresztmamáékhoz. Busszal mentünk s míg vártunk a megállóban, Zsolti koslatott. A pocsolyákra is rátalált, én meg hagytam, hogy pocsolyázzon, mert hát minden gyerek szeret pocsolyázni. Igen ám, de mire észbe kaptam volna, a nadrágja mind megszívta magát vízzel, a harisnyája is átnedvesedett, cipője átázott. Kb. 10 percet maradt így kisfiam, hisz amint megérkeztünk Tündéékhez, átöltöztettem száraz ruhákba. Most viszont szánom-bánom bűnömet, mert lehet pont ezzel okoztam ismét hűlést kicsi kincsemnek. Most már mindegy, tanulságot levontam.

De jól telt Tündééknél. Zsoltinak nagyon tetszett "Máu" és sokat kacarászott neki. Közben mindent elmozdított a helyéről, amit csak lehetett, letámadta a lapitopit, az egeret. Így tett Izáéknál is szombaton (ez egy ilyen látogatós hétvége volt), tésztát, növényt, gyertyát, ikebanát, mindet menteni kellett a kicsi kezeitől. Sajnálom, hogy a tegnapi játszó délután rosszul sült el, pedig olyan jól kezdődött. Kicsi Tücsök és Sára felfigyeltek egymásra és játszottak is együtt egy kicsit, meg nekem is olyan jól telt Rékával dumálni, de hát ez van. Mi ha lerobbanunk, nagyon lassan és hosszasan gyógyulunk.....

A láz s a rossz hangulat ellenére Zsoltika mégis szerzett meglepetést nekünk. Mádi mamának( újabban Dima) mutattam egy technosan feldolgozott Für Elise-t, mire Zsolti három ütemet együtt dúdolt a hangszóróval.... Dimának és nekem leesett az állunk: ez az egy éves és egy hónapos kölök három ütemnyi Beethovent dalolt!!!!????  Hajlamosak vagyunk véletlennek tekinteni, de már-már olyan sok az ilyen "muzikális véletlen", hogy kezdem elhinni, fiamnak elég sok adatott a zenei tehetségből. Remélem ez megmarad. Nem akarok ugyan zenészt nevelni belőle, de ha netán mégis azzá válna, én nagyon örvendenék neki.... :)

El is felejtettem mondani

Már nem harcolunk a gyógyszerek beadásakor. Zsolti végre megértette, hogy azt muszáj bevenni, így undorodva bár, de szépen kitátja a száját a gyógyszernek s kicsidenként beszürcsöli. Ééééés, még azt is megtanulta kicsi Mókus, hogy hogyan kell forgatni a zenélő doboz karját, ahhoz, hogy az danolásszon.... Közben persze nagyokat veszekedik akivel csak lehet, kérdez (a hanglejtésből derül ki), ujjal mutogat s várja, hogy elmondjuk neki mit lát. Úgy megnőtt ez a kis legény, hogy döbbenetes!

Mosógép

Nos, bedobom a ruhákat a mosógépbe, mosópor, öblítő, minden, beállítom, elindítom, csupa automatizmus.... Igen ám, csak egyszer hallom, nagy dörömbölés a gépben. Nézem, mi a szösz: hát egy üres műanyag palack hánykolódik a ruhák között. Meg sem fordult volna az eszembe, hogy Zsolti betesz egy palackot a mosógépbe, pedig volt rá példa, hogy a távirányítót Mádi mama fiókjába rejtette el..... Tehát, a mai nap tanulsága: nézz be a mosógépbe, mielőtt ruhát mosnál! :)

Zajlik az élet...

Sok történt az elmúlt héten. Itt volt Zsófi, majd SzEmeséék és Tünde is volt nálunk. Egy szakmai meglepetésben is volt részem, miről most még nem akarok nyilatkozni, mert legyen nektek is meglepetés....

De a hét legfontosabb híre teljesen váratlanul ért. Nővéremék felkértek, legyünk Kata keresztszülei. Annak idején, Bence születésekor is megkérdezték, vállalnám-e a felelősséget, de bizony akkor annyira távol éreztem magam istentől, hogy nem tudtam igennel válaszolni. Azóta ismét hiszek Istenben. Talán furcsa a váltás, de az anyává válás ezt is magával hozta, hisz annál CSODÁLATosabb dolog nincs a világon, mint életet adni.... és érzem, értem, hogy ebben a csodában én csak eszköz vagyok és valami sokkal hatalmasabb a mozgató erő, az életet adó.... Épp az elmúlt hetekben gondolkodtam azon, hogy milyen kár elmulasztani ilyen értékeket a pubertás kor tomboló hangulatai miatt... Nem is reméltem, hogy Krisztináék ismét felkérnek, de bizony könnybe lábadt szemekkel mondtam ezúttal az igent. Hát hogyne segíteném kicsi Katát, ezt a kis csodát, hogy Istenre bízza életét???? Ő maga az isteni szeretet testamentuma, ahogyan Bence is, és igen, most már a legnagyobb örömmel vállalom a keresztanyai szerepet....

De hát a szép eseményeket muszáj mindig valami beárnyékolja, ma reggel borzasztó rosszulléttel keltünk fel, tátic és én: lázasan, akkora fejjel, mint egy hordó, taknyolva, torok és ízület fájósan, köhögősen.... táticnál nincs kizárva, hogy tüdőgyulladásról van szó, reméljük, hogy nem az.... Én így elmentem Brassóba, de bizony, hamarabb haza kellett jönnöm, mert éreztem összeesek, Attilám is hazajött munkából, de ő szegény vissza is ment éjjelre, mert nincs ki helyettesítse. Most nagyon izgulunk, nehogy kicsi fiunk is elkapja, így hát próbáljuk távol tartani magunkat tőle, ami elképzelhetitek, hogy mennyire nagyon nehéz, mikor a játékai közül gyönyörű szemével kicsit értetlenkedve pillog ránk, majd szélesen elmosolyodik....

Szombat esti "láz"

Mi minden szombaton a Megasztárt nézzük, a Zegész család, kicsitől a nagyig. Ilyenkor mámá táncol, énekel, tapsol, izgul, szomorkodik és örvend, tátic mosolyogja mámát, Tücsök csak nagyban csodálkozik, Mádi mo pedig gondoskodik, hogy Tücsök hagyja mámát Megasztárt nézni.... :) Vicc ide, vicc oda, én nagyon színvonalas csapatnak tartom a jelenlegit és kimondottan oda vagyok Tolvai Reniért, aki Erdélyt képviseli a versenyben, és méghozzá milyen fantasztikusan! Javasolom, hogy karoljuk fel a mi kis versenyzőnket és szavazzunk rá, hogy minél tovább versenyben maradjon. Semmi közöm ehhez a lányhoz és mégis olyan büszke vagyok rá! Hogy miért? Mert gyönyörűen énekel és egészséges gondolkodású fiatal, na és persze ő a MIÉNK!!!!!

Itt nézhetitek, hallgathatjátok Renáta produkcióit, és itt találjátok a szavazási infókat!

Hajrá Reni, mi bízunk benned!

DEEEEEEEEEEEEEE........

...... a betegség ellenére Zsolti megannyi örömöt szerez nekünk!

Van egy kis játék, mit Bencétől örökölt: egy rúdra négy  különböző színű és méretű karikát kell feltenni. Eddig nem játszott vele, legfeljebb csak felborította. Múlt hét óta azonban, nemcsak, hogy szépen leveszi a karikákat a rúdról egyenként, de vissza is teszi őket, sőt, mi több, gyakran a megfelelő sorrendben. Néha a szín szerinti megnevezésnek is eleget tesz, azaz, ha a zöld karikát kérem, tényleg azt nyújtja  felém....

Van egy csiga játékunk is, kinek a pocakjába a csillagokat, háromszögeket és virágokat csak a megfelelő lyukon keresztül lehet bedobni. Hát ez sem érdekelte eddig Zsoltit, most azonban eljátszik vele. Rájött, hogy mi a feladat és végigpróbálgatja a formákkal a különböző lyukacskákat, segítséggel sikerül be is dobni őket a csiga pocakjába.

Születésnapjára kapott fa puzzlet. Annak darabkáit egy fém dobozban tartjuk. Zsolti egyenként kiveszi a darabokat és áthelyezi egy másik dobozkába, edénykébe, és vissza ugyanígy.

Ha legoból építünk neki, ő ügyesen szétszedi és visszateszi a dobozba a legorészeket.

Az autókat szépen görgeti előre hátra, mialatt burrog nekik: "brrrrrrrrrrrrrrrrr-brrrrrrrrrrrrrrrrr".... :)

Közben dobolni is megtanult, meg felülni a kisszékére, bebújni az autós ülésébe, leguggolni és mindenféle támasz nélkül felállni.

Már enni is csak egyedül hajlandó. Ezért mindig igyekszem darabolható ételt adni neki, de már a kanalat is ügyesen kezeli BAL KÉZZEL (?!). Még leves is jut a szájába.... :)

Ja, és most már ujjal mutogat és várja, hogy nevezzük meg neki azt, amire mutat. Hosszan tanulmányozzuk a mosógép működését kívülről és belülről, és mosogatni is elkezdtünk együtt :))

 

 

Mindez a taknyolós, zsimbelős, hisztis múlt héten kezdődött: a betegség ellenére, Zsoltika hatalmasat fejlődött, de egyik napról a másikra, csak úgy varázslatszerűen... :)




Ja és RAJZOLNI! Kisfiam elkezdett rajzolni! Na jó, firkálni... :) De olyan éééédes!

A baj csőstől jön

Kicsi Tücsök tegnap este óta folyton lázas. Éjjel 40 fokot mértünk neki, de a 38 az állandó. Úgy tűnik a fogacskáktól van, doki néni szerint egyszerre sok akar kibújni.... Remélem hamarosan jobban lesz kicsi mókus, mert borzasztó nézni a kis karikás könnyes szemeit.... :(

Gyorstalpaló

Nem írtam már egy hete, pedig sok minden történt... csak hát, ahhoz hangulat kell, hogy az ember leüljön írni.

Zsolti még mindig meg van hűlve, kemény hét áll mögöttünk, sok taknyolással, zsimbiléssel, gyógyszerekkel, meg minden. Most úgy tűnik, kezdeget kilábalni a hűlésből, de míg tökéletesen helyre nem jön, addig nem kaphat oltást, így most ez prioritás....

Múlt hétfőn ellátogattak hozzánk Tünde és Kari, ajándékot hoztak a csöppségnek (és nekem). Gyönyörű szép lego szettet kapott Zsolti, olyat, amilyet reméltem, hogy fog is kapni valakitől. Örült is neki gyerkőc, s gyakran építget édesapjával együtt. Nagyi is hazaérkezett, persze ő is megannyi szép ajándékkal látogatott el hozzánk. Gyertyát is fújtunk nagyival, tortát is ettünk, így aztán Zsolti-Boltinál bevált a "8 nappal előtte és utána mind csak ünnepelünk" elv, meg hát ugye 3 tortája is volt a kis legénynek.... :)

Hétvégén Vármezőn voltunk, léggömböket néztünk, forró kutyát ettünk, vasárnap pedig míg én sógorét ünnepeltem a családdal, Zsolti Attilámmal nagyihoz látogatott. Nem akartuk kicsi Katát megbetegíteni, ezért döntöttünk úgy, hogy jobb, ha Zsolti nem jön a hepajra. Na, de ők is szórakoztak ám, mert hajvágósdit játszottak tátic fürtjein.

Nem mellékes az sem, hogy megkaptam a már több mint egy hete bejelentett meglepimet. Igazán nagy és jelentős meglepiről volt szó: tátic elvitt megnézni az Auchan előtt tanyázó telefáncsikat. Én nem is tudtam, hogy ott a cirkusz, pláné, hogy elefántot is lehet nézni, így a könnyem is kijött a gyönyörű állatok láttán. Régi vágyam már, hogy elefántot, vízilovat és zsiráfot lássak, így most az első be is teljesült. Hosszan csodáltam a hatalmas állatokat és nagyon-nagyon tetszettek nekem. Még táncoltak is, meg huncutkodtak, szóval el voltam ragadtatva látványuktól.

A legfontosabb hírt azonban ma kaptuk. Gyógytornán voltunk és Enikő elmondta, minden a legnagyobb rendben van kicsi fiunknál, lemaradásunkat behoztuk, az izmocskák jól viselkednek, lábfejtartás jó, így semmi értelme tovább tornásztatni Tücsköt, mert rendes kerékvágásban vagyunk végre. Nagy kő esett le a szívemről. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem fogunk hangsúlyt fektetni a mozgásra a továbbiakban, is de az már nem korrigálás végett lesz.

Na, és ma hétfő, és mégsem csupa felhő, így hát ez nem is egy igazi hétfő... :)

Kezdődik

Igen, kezdődik a hűlés szezon. Mi is nekifogtunk rendesen, s mivel Zsoltikának az éjjel 39,5 fokos láza is volt ma felkerestük a doki nénit. Elég komoly hűlés sajnos, antibiotikum, paracetamol kúp, köptető, orrcsepp, mindet gyúrni kell a kicsibe. Szerintem a csoportos tevékenységen szedhettünk össze valamit, mert máshol nem volt ahonnan.... Kíváncsi vagyok, hogy fogunk megküzdeni ezzel a szezonnal, lévén, hogy gyerekek közé járunk majd.... De inkább most játsszuk el mindezt, mint ovikezdéskor. A nagyobb baj inkább az, hogy Zsolti nem hajlandó lenyelni a gyógyszert, az orrát nem engedi kiporszívózni, nem csepegtethetek neki, a kúpért is hisztizik, szóval.... így nehéz helyre pattintatni.... de ez van, majd túl leszünk rajta.... remélem hamarosan....

Nekem fontos

Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a zsiráf Zsolti tortájáról április óta várakozott a hűtőben a nagy pillanatra. Még Zuracskám vásárolta volt a vacsora-csata alkalmából..... :)

Na boldog.....

Nos, ma tölti kicsi fiam az egy évet.... de bizony nem boldog-boldog ez a mai nap, mert Tücsök koma úgy, de úúúúgy taknyol, hogy katasztrófa. Szuszog, mint egy traktor, orra állandóan csöpög, s olyan zsimbi, hogy rég az ideje mikor még ilyen volt.... :(

Szülinapi

Megvolt a nagy esemény, holott Zsolti születésnapja csak vasárnap van, de tátá munkaprogramja nem igazodik családi ünnepségekhez, így előrehoztuk a hepajt.

Rengeteget készültem és nagyon vártam már ezt a napot! És jól telt és alig tudom elhinni, hogy már elröpült egy év.

Mint említettem, óhajom az volt, hogy színessé tegyem ezt a mai napot s ez azt hiszem sikerült is. Bár rázósan kezdtünk (mert az éjjel buliztunk), valahogy jól végződött. Az előkészületek nem mentek olyan gyorsan, mint kellettek volna, s hogy a férfiak ne éhezzenek, az asszonyok mint disznóságokkal marhultak...

Bár nem megszokott ebéd, úgy talált az ünnep hangulatába

A pasasok nem is teketóriáztak túl sokat, s kicsitől a nagyig mind jól belakmároztak.

 

Mindezalatt szülinapi dalok mentek, mi talált a dekorációval, azzal a bizonyos dekorációval, mit egy hete minden este bütykölök. Talán ez a bütykölés volt az, ami igazából díszbe öltöztette ezt az ünnepet bennem. 

Lévén, hogy Tünde barátnőmék és Nagyi még nem ünnepelt velünk, a díszek fennmaradnak a szülinapi hangulat fenntartása végett. Kár, hogy végül Imola sem tudott eljönni, mert közben fekvő gipsz került a lábára... De küldtünk neki "Gyógyulást" tortaszeletet vigaszul :)

Kaja után nem is vártunk sokat, fel is szolgáltuk a tortákat. Igen, mert mi egyenesen négy születésnapot is ünnepeltünk: 

TÁTÁÉT, s őt megvicceltük soha ki nem alvó gyertyákkal (volt ám nagy füst a tűzcsóvától; ezentúl tízes szorzót kell használjunk a gyertyáknál):

Kicsi Kata persze végig szundizta az egész eseményt, hol édesanyja, hol édesapja ölében:

 

ZSOLTI jr. tortája következett, természetesen zsiráfos témában. Kicsi édesem élvezte is meg minden, míg a frissen kifújt gyertyába bele nem nyúlt, s persze a forró viasz nem esett jól neki.

Torta után jöhetett az ajándékozás. Már majdnem egy hónapja megvettük a zöld ajutót, akkor ki is próbáltattuk Zsoltival, lássuk megfelel-e a gyerkőcnek. Rögvest a  próba után el is rejtettük a kincset, de Zsolti nem felejtette el, és minden séta alkalmával, ha hasonló autót látott, megállt, hosszan bámulta, majd föl akart ülni rá. Mondanom sem kell, örült jándékának.

Na, de nem ment ez ilyen simán. Lévén, hogy elvettük a tortát Tücsök elől, még mielőtt száz százalékosan tönkre turkálta volna, nagy volt a sírás. Kriszta nénje mentette meg a helyzetet hamarjában, mikor is nagy bohóc mozdulatokkal ráncigálta ki a "csak édesanyádnak érdekes" meglepiket az ajándékzacskóból, míg végre a zsiráfos zenélő dobozhoz értek. A vigasztalás természetesen sikeres volt.

Sok ajándékot kapott még kicsi fiúnk: megannyi szép ruhácskát, tréninget, pizsamát, pihi-puhi paplankát párnával és hálózsákkal, kocka kirakóst, szivacs építő kockákat, kicsi autót, kicsi széket, állatos kirakóst, zsiráfos lehúzósokat, s biztos még valamit elfelejtek....

De Mádi mama gondoskodott, hogy a másik két ünnepeltet is felköszöntsük: ZSOLTI sr.-t és IMRE sógort. Meg is lepődtek.... :)

A buli végére azt is észrevettük, hogy elfelejtettük a csákókat föltenni. Néhány nekifutás után sikerült felcselezni a kicsi fejére egy villanás erejéig.

A bulit nagy ijedtséggel zártuk, hisz Zsoltikánk ügyesen odacsapta magát a földhöz, de úgy, hogy vérzett a kicsi szája.... Hogy a vér honnan származott, nem tudjuk, de mindenesetre rémisztő látvány volt.... :(

Na, de minden jó, ha a vége jó és a megfürdetett kis pizsamás legény még egyet autókázott, majd meleg tejcsivel teli pocakkal mély álomba merült...

És, hogy most már ti is értsétek, íme az a zsiráfos body ami kiváltotta bennem a zsiráf mániát. Akkor nem lehetett az enyém, de most megkapta Zsoltikám Kriszta nénjétől.... 

Félreértés azonban ne essék! Ezzel még nem ér véget a zsiráf mánia :)