Sok történt az elmúlt héten. Itt volt Zsófi, majd SzEmeséék és Tünde is volt nálunk. Egy szakmai meglepetésben is volt részem, miről most még nem akarok nyilatkozni, mert legyen nektek is meglepetés....
De a hét legfontosabb híre teljesen váratlanul ért. Nővéremék felkértek, legyünk Kata keresztszülei. Annak idején, Bence születésekor is megkérdezték, vállalnám-e a felelősséget, de bizony akkor annyira távol éreztem magam istentől, hogy nem tudtam igennel válaszolni. Azóta ismét hiszek Istenben. Talán furcsa a váltás, de az anyává válás ezt is magával hozta, hisz annál CSODÁLATosabb dolog nincs a világon, mint életet adni.... és érzem, értem, hogy ebben a csodában én csak eszköz vagyok és valami sokkal hatalmasabb a mozgató erő, az életet adó.... Épp az elmúlt hetekben gondolkodtam azon, hogy milyen kár elmulasztani ilyen értékeket a pubertás kor tomboló hangulatai miatt... Nem is reméltem, hogy Krisztináék ismét felkérnek, de bizony könnybe lábadt szemekkel mondtam ezúttal az igent. Hát hogyne segíteném kicsi Katát, ezt a kis csodát, hogy Istenre bízza életét???? Ő maga az isteni szeretet testamentuma, ahogyan Bence is, és igen, most már a legnagyobb örömmel vállalom a keresztanyai szerepet....
De hát a szép eseményeket muszáj mindig valami beárnyékolja, ma reggel borzasztó rosszulléttel keltünk fel, tátic és én: lázasan, akkora fejjel, mint egy hordó, taknyolva, torok és ízület fájósan, köhögősen.... táticnál nincs kizárva, hogy tüdőgyulladásról van szó, reméljük, hogy nem az.... Én így elmentem Brassóba, de bizony, hamarabb haza kellett jönnöm, mert éreztem összeesek, Attilám is hazajött munkából, de ő szegény vissza is ment éjjelre, mert nincs ki helyettesítse. Most nagyon izgulunk, nehogy kicsi fiunk is elkapja, így hát próbáljuk távol tartani magunkat tőle, ami elképzelhetitek, hogy mennyire nagyon nehéz, mikor a játékai közül gyönyörű szemével kicsit értetlenkedve pillog ránk, majd szélesen elmosolyodik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése