Ma

Ma ideges voltam! Nagyon! Ketyegtem! A kicsi nyűgös volt, én fulladtam a köhögéstől, 20 perc leforgása alatt 3x másztam meg a 3 emeletet a kicsivel + kisautó vagy babakocsi, folyt rólam a víz, kin fáztam. Kiborultam, még sírtam is. A gyerek ezt látva jobbnak látta elaludni, persze nagy cirkuszok között, én már majdnem a hajamat téptem az utca kellős közepén.

És a kicsi végre elaludt, én bevásároltam és főztem finomat, a kicsi felébredt és mind bevágta az ebédet. Ez végre olyan sikerélmény volt a mai napon, hogy mosolyt csalt arcomra. S ha mosolyt csalt, akkor jött a szokásos "Bocsánatot kérek, hogy türelmetlen voltam hozzád, és kérlek hidd el, hogy én nagyon szeretlek"-ölelés, mit Zsoltika meglepő módon viszonzott (pedig ő nem ölelkezős), mi ismét mosolyt csalt arcomra. S ha már mosolyogtam, akkor észrevettem, hogy még mindig süt a nap (d.u. 4,30-kor). Hamar felöltöztettem kicsi trógert s kivittem sétálni, hogy a borzalmas délelőtti sétát jóvátegyem. 

Gyalog mentünk. Tapogtunk egy helyben, megnéztük az autók lámpáját, tanulmányoztuk a CarmOlimp ajtajának működését, gyítefakóztunk a nyakamban, csúszdáztunk. Kavicsoztunk is, mikor pedig Zsolti rám nézett és azt mondta: "koek" (kövek). Egy kisfiú száraz lapikat gyűjtött egy halomba. Csatlakoztunk hozzá, majd még egy fiú, majd még két kislány, majd még két fiú, és egyre többen, addig, hogy vagy tíz gyerek dobigálta nagy hancúrozva a levegőbe a lapikat, örvendezve, viháncolva, Zsolti meg ült közöttük középen, széles mosollyal, kacarászva, visongva "la-pi", "ta-pi", "já-tééé" (lapi, áték). Kb. egy órát játszódtunk a falevelekkel. De mikor láttam, hogy elfáradt kicsi Tücsök, hazahoztam. Repetázott ebédből, majd megérkezett Tünde keresztmamája. Egyedül hagytam őket, míg elrohantam fogyasztást fizetni. Hazafelé találkoztam Dimával és Ervin (déd)tatával.

Hirtelen karácsony lett. Dima Ikeában járt, s hozott sok szépet, hasznosat. Tündével összeszereltük Zsoltinak az új játékot, mivel egész estig hosszú percekre lefoglalta magát. Jót "joggingolt" egyet kisfiammal Tünde, majd ketten legoztunk, míg Zsolti egyedül lófrált körbe-körbe a házban. És Ikea katalógust is néztünk, álmodoztunk a jövőről, és próbáltunk két szót váltani egymással, úgy mint rég szoktuk azt. Jó volt vele tölteni a délutánt.

S lám-lám a makrancos délelőttből lett gyönyörű, feledhetetlen délután, mosolygós est, és szívből remélem, hogy nyugodalmas éjszaka is... :)

(Ja, és rendeltem grépfrút mag olajat, állítólag nagyon jól működik gyerekeknél immunerősítőként. Minden reményem e drága olajban.....)