2010. december 12., vasárnap

S ha már....

... tátá hazaérkezett az új szánkóval, akkor hamar ki is próbáltuk. Elmentünk egy jó nagyot szánkózni. Tátá volt a Gyítepacink, s vágtatott, kanyargott, hogy alig bírtam tartani a lépést. Zsolti persze nagyon élvezte, hahotázva kacagott. Kicsit gyalogolt is, meg a szánkót is húzta, de alapjában véve kergetőztünk nagy huncutul. Remekül telt! S itthon hosszú percekig rohangált még kicsi fiúnk a hidegtől kicsípett piros-piros arcával. 













2 megjegyzés: