A Mikulás hozott Zsoltikának egy kis textil, kitömött lovacskát. Mikor kézbe vette kicsi fiam, hirtelen elkezdett rugózni ültében, úgy ahogy a hátunkon, pocakunkon szoktuk mi lovagoltatni őt. Meglepődve néztük gesztusát. Röviddel később, miután szemügyre vette a többi ajándékot is, újból kézbe vette a lovacskát és ismét rugózni kezdett. Csodálkozva vágtuk rá mamáékkal, hogy "Gyí, paci, gyí, gyí!" és nyugtáztuk, bizony ez nem véletlenszerű, hanem nagyon is szándékos gesztus volt. Csak azt nem tudom, mikor volt neki lehetősége a lovagolós játékot a ló képével összekötni, mert nem emlékszem, hogy valaha is rámutattam volna erre az összefüggésre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése