Téli hétvége

Tegnap Ildiéknél voltunk látogatóban. Régóta terveztük, de valahogy mindig közbejött valami, ami miatt elnapoltuk a vizitet. No, de a héten eltökéltem, hogy nyélbe kell ütni a dolgot s örömömre, Ildiék is ráértek találkozni velünk. Kicsit izgultam, hogy lesz kisgyerekkel fiatal párnál látogatóban, de mint sejtettem, Ildi és Levi nagyon lazák és megértőek voltak, s kellemes meglepetésemre Zsolti is nagyon jól viselkedett. Az utóbbi időben nagyon anyás lett a fiú: idegenben sír, állandóan ölbe lenne, nyafog, zsimbel. De nem így volt ez tegnap. Kicsit nyüszkölt kicsi tücsköm, míg meg nem látta Horrorka Dafnét (a guinea malacot), akire akkorát csodálkozott, hogy minden zsimbi-okot elfelejtett. Egész este jól érezte magát: szaladgált, kacarászott, megkóstolta sorra a ropikat, majd visszatette őket a tálalóba (upsz), majdnem felborította Horrorkát, befészkelte magát Ildi ölébe, autózott Levivel, meg így tovább. Ügyesen elvolt egyedül is, így mi felnőttek (jaj, de fura) tudtuk beszélgetni is egy igazit. Felüdülten jöttem haza onnan... és egy különös, de jó érzéssel...

Aztán ma sétáltunk egyet Zsoltikámmal a hóban. Tipegtünk-tapogtunk a friss fehér takaróban, sisonkáztunk is egy nagyon keveset, de még a hóval fedett csúsztunk egyet. Intettünk Ilonka mamáéknak, elmentünk a három kóbor cicához (de nem voltak "otthon"), majd a hidegtől piros-piros arccal hazaballagtunk a hóesésben., miközben irigyeltük más gyerekek szánkóját. Mert nekünk még nincs egy normális, könnyű, fa, gyerektámlás szánkónk..... Azazhogy állítólag itt is (?), ott is (?) van valami szánkó, de sem tavaly, sem idén nem került egy se mikor kellett (a tavaly is csak a Krisztináékét kértük kölcsön).... No, így arra gondoltam, írok az angyalnak levelet a Zsolti nevében, hogy hozzon neki egy ügyes, könnyű, gyerekszánkót.... :)

Gyönyörű szép téli estét kívánok nektek!