Szülinapi

Megvolt a nagy esemény, holott Zsolti születésnapja csak vasárnap van, de tátá munkaprogramja nem igazodik családi ünnepségekhez, így előrehoztuk a hepajt.

Rengeteget készültem és nagyon vártam már ezt a napot! És jól telt és alig tudom elhinni, hogy már elröpült egy év.

Mint említettem, óhajom az volt, hogy színessé tegyem ezt a mai napot s ez azt hiszem sikerült is. Bár rázósan kezdtünk (mert az éjjel buliztunk), valahogy jól végződött. Az előkészületek nem mentek olyan gyorsan, mint kellettek volna, s hogy a férfiak ne éhezzenek, az asszonyok mint disznóságokkal marhultak...

Bár nem megszokott ebéd, úgy talált az ünnep hangulatába

A pasasok nem is teketóriáztak túl sokat, s kicsitől a nagyig mind jól belakmároztak.

 

Mindezalatt szülinapi dalok mentek, mi talált a dekorációval, azzal a bizonyos dekorációval, mit egy hete minden este bütykölök. Talán ez a bütykölés volt az, ami igazából díszbe öltöztette ezt az ünnepet bennem. 

Lévén, hogy Tünde barátnőmék és Nagyi még nem ünnepelt velünk, a díszek fennmaradnak a szülinapi hangulat fenntartása végett. Kár, hogy végül Imola sem tudott eljönni, mert közben fekvő gipsz került a lábára... De küldtünk neki "Gyógyulást" tortaszeletet vigaszul :)

Kaja után nem is vártunk sokat, fel is szolgáltuk a tortákat. Igen, mert mi egyenesen négy születésnapot is ünnepeltünk: 

TÁTÁÉT, s őt megvicceltük soha ki nem alvó gyertyákkal (volt ám nagy füst a tűzcsóvától; ezentúl tízes szorzót kell használjunk a gyertyáknál):

Kicsi Kata persze végig szundizta az egész eseményt, hol édesanyja, hol édesapja ölében:

 

ZSOLTI jr. tortája következett, természetesen zsiráfos témában. Kicsi édesem élvezte is meg minden, míg a frissen kifújt gyertyába bele nem nyúlt, s persze a forró viasz nem esett jól neki.

Torta után jöhetett az ajándékozás. Már majdnem egy hónapja megvettük a zöld ajutót, akkor ki is próbáltattuk Zsoltival, lássuk megfelel-e a gyerkőcnek. Rögvest a  próba után el is rejtettük a kincset, de Zsolti nem felejtette el, és minden séta alkalmával, ha hasonló autót látott, megállt, hosszan bámulta, majd föl akart ülni rá. Mondanom sem kell, örült jándékának.

Na, de nem ment ez ilyen simán. Lévén, hogy elvettük a tortát Tücsök elől, még mielőtt száz százalékosan tönkre turkálta volna, nagy volt a sírás. Kriszta nénje mentette meg a helyzetet hamarjában, mikor is nagy bohóc mozdulatokkal ráncigálta ki a "csak édesanyádnak érdekes" meglepiket az ajándékzacskóból, míg végre a zsiráfos zenélő dobozhoz értek. A vigasztalás természetesen sikeres volt.

Sok ajándékot kapott még kicsi fiúnk: megannyi szép ruhácskát, tréninget, pizsamát, pihi-puhi paplankát párnával és hálózsákkal, kocka kirakóst, szivacs építő kockákat, kicsi autót, kicsi széket, állatos kirakóst, zsiráfos lehúzósokat, s biztos még valamit elfelejtek....

De Mádi mama gondoskodott, hogy a másik két ünnepeltet is felköszöntsük: ZSOLTI sr.-t és IMRE sógort. Meg is lepődtek.... :)

A buli végére azt is észrevettük, hogy elfelejtettük a csákókat föltenni. Néhány nekifutás után sikerült felcselezni a kicsi fejére egy villanás erejéig.

A bulit nagy ijedtséggel zártuk, hisz Zsoltikánk ügyesen odacsapta magát a földhöz, de úgy, hogy vérzett a kicsi szája.... Hogy a vér honnan származott, nem tudjuk, de mindenesetre rémisztő látvány volt.... :(

Na, de minden jó, ha a vége jó és a megfürdetett kis pizsamás legény még egyet autókázott, majd meleg tejcsivel teli pocakkal mély álomba merült...

És, hogy most már ti is értsétek, íme az a zsiráfos body ami kiváltotta bennem a zsiráf mániát. Akkor nem lehetett az enyém, de most megkapta Zsoltikám Kriszta nénjétől.... 

Félreértés azonban ne essék! Ezzel még nem ér véget a zsiráf mánia :)