Kicsi Tücsöknek teljesen szokásos napja volt, egészen este 7 óráig, mikor apja kijelentette, hogy hívna minket is a BC MURES kosármeccsére, de hát a zaj miatt félti kicsi fiát. Mondom neki, bizony én el is vinném a kicsit, ha nem volnának a galeri borzasztó hangos dudái. Tovább firtatva a gondolatot, tátá adott ponton rájött, lehet mégsem lesz olyan hangos a meccs, lévén, hogy csak barátságos a mérkőzés. Nagy hirtelen el is döntöttük, megyünk s kész, legfeljebb félidőben hazahúzunk. Zsoltikát persze kékbe öltöztettük (mert fehér ruhája nagyon nincs) s csörgőt is adtunk a kezébe, hogy illeszkedjék a szurkolói képbe.
Mikor megérkeztünk, a játék már nagyban folyt. Duda nem volt, de volt dob, nagy taps, fütty és ordibálás. Zsolti meg is szeppent kicsit, de 10 perc után belejött a dologba s nagy figyelemmel követte a játékot. Félidőben megtáncoltattuk a kis úrfit a nagy hangos zenére, majd tátá ölében csendesedve figyelte a második félidőt. Elég unalmasan kezdődött, ám engem lekötött az Évi és Levi jelenléte, tátát a szurkolás, szegény kicsi fiamnak viszont semmi sem volt elég érdekes. Egyik kosár után nagy tapsvihar, éljenzés tört ki, s hirtelen néztem, vajon kicsi fiam nem ijedt-e meg. De ő bizony úgy aludt apja ölében, mint egy cica, meg se parittyázta az őt körülvevő őrjöngést. Nevettünk, hisz el sem képzeltük volna, hogy ilyen körülmények között Tücsi így el tud szenderedni. Aludt is jócskán, csak a meccs vége felé ébredt meg, de akkor nagy éberen csörgőzött, tapsikolt, átjárta a szurkolói hangulat.
Tátának majdnem teljes haveri köre jelen volt, én nekem is jól esett találkozni osztálytársaimmal, de még Barni is ott volt, így kívánhattam neki boldog születésnapot.
Hazatérve persze kihívás volt lecsendesíteni Zsoltit. A szurkolást otthon űzte nagy vígan fél órán keresztül. Visibált, huncutkodott, kacagott, aztán 11 körül nagy nehezen elaludt. Ekkor táticcal felkeltünk, s megkezdtük a Mádi mamától kapott pezsgőt, hogy megünnepelhessük tátickó 30. születésnapját. Bizony, Isten éltesse az én szeretett Zuracskámat és köszönjük, hogy van nekünk, és velünk, és értünk....
(Amit még muszáj megemlítenem, hogy Zsolti újabban nagyon-nagyon édesen, hosszan magyaráz nekünk az ő nyelvén; továbbá inti a nemet, de olyan nagy gesztusokkal, hogy mindig beleszédül - de még én is; és a harmadik újdonság, hogy tud simogatni - ma már három ízben is simogatta arcomat kedveskedés végett.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése