Otthon-landen

Ma voltunk otthon. Na jó, jövendőbeli otthon.... Szentháromságon (aki nem értené).

Kimentünk, mert dolog van már nagyon-nagyon hosszú ideje, csak valahogy sosem volt időnk vagy energiánk kimenni. De most vittük Ilonka mamát és Ervin tatát is segítség illetve tanácsadás végett.

Uram Atyám, mit láttunk mikor megérkeztünk. Mint a mesékben, úgy roskadoztak az almafák a ragyogó piros almáktól. Alattuk piroslott a föld a sok lehullott gyümölcstől. Rengeteg-rengeteg alma, én még életemben nem láttam ennyit egy helyen. Szegény fák meg is szenvedték a gondatlan gazdákat, hisz több is meg-/kettétört az almák súlya alatt. Csak fogtuk a fejünket, mihez is kezdjünk ennyi sok almával. Tata kijelentette, pálinkát kell főzni belőle. No, ez jó ötletnek tűnt s mind felszedtük a földön tündöklő piros almákokat. Nem telt sok időbe s akkora almakazal nőtt a műhelybe, hogy csuda.... Holnap második felvonást játszunk, leszedjük a fáról is a gyümölcsöket. Ha valaki igényt tart néhány kiló téli almára a pár százból, szóljon, örömmel adunk. 

Zsolti persze élvezte a kint létet. Jól megszívta a falusi finom friss levegő. Járkált, mászkált, körtét evett - édeset mint a méz (mondtam is tátának, lesz ami lesz, de ez a körtéfa túl KELL élje az építkezést),  majd körtét szedett, játszott a fűben a homokozó felszereléssel (neki még mindegy :), sétáltunk is egyet a faluban, megismerkedve a tyúkokkal, pillangókkal, gyítepacikkal, libákkal (félt tőlük), tehenekkel, cicákkal, kutyákkal. Na, felért egy állatkerti sétával. Aztán aludt egy keveset Tücsök koma, majd elcsámcsogott egy kis husit kenyérkével és krumplikával, később virágot szedtünk és virágmagot. Eztán hazaindultunk.

De a nap még nem ért végett. A Tudorba érkezve felmentünk Melindához, a menyasszonyi ruhám varró nénijéhez, épp csak 10 percre, de az elég is volt, hogy Zsolti nagy örömet okozzon Melindának és édesanyjának kik azonnal el is halmozták mindenféle szép autóval, miket az unokák már kinőttek. Több mint féléve tervezem ezt a látogatást, de sosem jött össze. Most úgy örülök, hogy ilyen rövid időre is benéztünk, mert végre teljesíthettem ígéretemet. Zsolti persze hozta formáját, mondikált, huncutkodott, barátságos volt, így igazán büszke lehettem rá.

Este tátá altatta a kis trógert, mialatt én a szülinapi hajrára kézimunkáztam. Egy kis bannert készítettem, egészen egyszerűt, ám szépet, DE ha tudtam volna, hogy tizenvalahány órányi vacakolást igényel, lehet neki sem kezdtem volna. No, de befejeztem, megvan és nagy NAGY izgalommal várom már a péntek délutánt, mikor hatalmas felhajtással megünnepeljük Zsolti első születésnapját.... :) Ez az első, ennek markánsnak kell lennie! És én messze jobban várom már az eseményt, mint saját születésnapomat! Olyan fura érzés a GYERMEKEMNEK szervezni szülinapi partit.... olyan megható és örömteljes és izgalmas és minden vágyam, hogy nagyon színes legyen az a nap, hogy én is olyan gyönyörű emlékeket teremtsek csemetémnek (még akkor is, ha ő csak a fotókkal marad), amilyeneket nekem teremtett a családom minden ünnep alkalmával....

Csak azt sajnálom a pénteki eseményben, hogy nem lehetnek itt Tündéék meg Jutka Nagyi. És most be is vallom, hogy már nagyon-nagyon hiányzik Nagyi. Persze, neki most ott a helye Budapesten, hisz szükség van segítségére, de ettől függetlenül hiányzik nekünk.... :)