Ma délután Zsoltival aludtam én is. Észrevettem, ha valaki még alszik vele, akkor hosszabbra nyúlik a délutáni alvása. Amúgy én is szívesen pihenek vele napközben, hisz 2 órányi déli alvás nekem messze pihentetőbb, mint 10 óra éjjeli alvás... bagoly típus vagyok....
Na, de nem ez a lényeg. Mikor felébredtünk bekapcsoltam a Bebe TV-t, mert ezt mi így szoktuk, hogy simább legyen az ébredés. És ekkor Zsolti, a kicsi drága, mellém mászott, fejét lehajtotta a hasamra s a Mádi mama hozta piskótát rágcsálva bambulta a rajzfilmet. Így lustiztunk 10 percet, majd vidáman, játékosan láttunk neki a nap második felének. Mondanom sem kell, hogy a gesztus nagyon-nagyon meghatott. Ismét olyan édesanyának éreztem magam tőle. Nagyon fontosak számomra az ilyen jellegű összebújások, de még egyelőre olyan ritkák, hogy kincs minden percük... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése