Azaz, Ferkó után Zsolti is hányni kezdett, majd súlyosbodott a hasmenése is... Ma beadtuk neki a homeopátiás gyógyszert és hihetetlenül látványos hatása volt Zsoltira. Az éjjel még 5 percenként változott a hőmérséklete, ment a hasa, nyöszörgött a fájdalomtól. Reggel, délben kapott gyógyszert, és a délutáni alvásból úgy kelt fel, hogy semmi de semmi baja nincs: eszik, jókedvű, egyszer sem ment a hasa. Ki vagyok akadva! Létezik, hogy a homeopátiás bogyók ilyen hamar segítettek? Én arra számítottam, hogy előbb rosszabbul lesz, majd utána rohamosan gyógyul, de hát ami ma történt kész csoda. Ettől függetlenül az ovikezdés elmarad, mert a többi gyerekre való tekintettel nem merem elvinni Zsoltit közösségbe. Beszéltem a gyerekorvossal, ő egy hét hiányzást javasol mindkét gyereknek. Háááááát, ezt teljes egészében biztos nem fogom betartani.... de szerdáig ejsze tényleg nem megyünk sem bölcsibe, sem oviba. Ezért hát ma egy ilyen nyugis, fekvős, alvós napunk volt. És jól esett... annyira, hogy este utálat mentesen képes voltam elmosogatni és még a hűtő leengedésébe is belevágtam. Tulajdonképpen az egész hétvége ilyen laza volt, nekünk felnőtteknek. Tegnap ugyanis Szentháromságon a haverok meglepték Attilámat és Zsolti komámat egy kis születésnapi összejövetellel, ami remekül telt.... csak remélem a gyerekek nem kapták el Ferkótól a virózist... :(
Apropó születésnap, még nem is szoltam nektek a 3. gyermekünkről: Pongónak hívják, időnként Pálcának és 7 hónapos..... ja és magyar vizsla :). Attilámat ezzel lepte meg a család. Amióta ismerem vágyakozik egy vizsla után és hát ha már hamarosan házba költözünk, akkor alkalmasnak tartottam, hogy egy vizsla kölyök legyen az ajándéka. Pongó nagyon édes, olyan tekintete van mint egy tróger gyereknek. Nagyon megszerettem és a gyerekek is, na meg ő is minket. Egészségileg még nincs a legjobban. Férges volt és emiatt nagyon legyengült, de látta doki néni, gyógyszert is kap és már kezd felépülni. Kiváncsian nézek elébe, hogy hány cipőmet fogja tönkretenni és milyen bosszúságokat fog okozni nekem. Na, de ha ez volt a párom nagy óhaja, akkor örülök, hogy ez is végre teljesült :) Isten éltessen Attilám, még egyszer!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése