Két napot bírtuk az óvodában. Taknyolás következett, majd 40 fokos láz, levertség, hasfájás, minden ami rossz. Közben én kutatási tervet próbáltam írni... a semmiből, felkészületlenül, utolsó pillantban hozott döntés révén. Pénteken felvételi, a kicsi bölcsiben, a nagy betegen és otthon. Felvételin övön aluli ütés, minden tiszteletem a megmentő tanárnőnek, de mégis felvettek, tandíjas helyre ugyan, de felvettek. Talán néhány órát is kapok. Ez nagyon izgalmasnak tűnik... vajon tényleg meg tudom csinálni? Zsolti jobban, Ferkó rosszabul. Hétvége: egyik percben jól vagyunk, másikban kidőlünk. Vasárnap Attila befuccsol, fél napra kidől, Zsolti nem eszik, nyűgöl, az ájulás környékezi. Pánikolok. Dinnyét kér. Én futok. Útközben Enikő néni, megegyezünk: igen, teljes vérkép, gasztróenterológus, echo, minden, ami kell.... Ez már túl sok tünet, túl sok betegeskedés.... TÚL SOK! Rendbe kell hozni a gyermeket! Megnyugódom, kvázi, közben mégis ezer gondolat, hogy vajon mi baja lehet ennek a gyereknek (könyörgöm a drága jó Istennek, hogy ne legyen valami súlyos) és vajon miben "segítettem" én neki, hogy ez kialakuljon. Dinnye nincs. Francba. Csalódás, Zsolti még mindig nem eszik. Levest kér. Elkészítem, mégsem kér. Ferkó is nyűgöl. Én közben haragszom... Kire? Nem is tudom. Lehet a fiamra, és anyumra, magamra, a helyzetre? Nem tudom. De miért van az, hogy ha választani kell, Zsolti mindig Mádi mamát választja. Ez bosszant. És most már féltékeny vagyok. Ő kényezteti, én nevelem... ő mindent megad neki, én csak mértékkel.... őt szereti.... és engem.... engem nem? Most mi van? Bosszant! Nagyon bosszant! Irtózatosan bosszant! És akkor ki a hibás? Ne is menjünk bele. De valakire haragudni kell. És most édesanyára haragszom. Mert ő mindent megad neki... azt is amire én azt mondom, hogy nem. Közben az orvost keresem. Egy édesanya segít. Hálás vagyok érte. Holnap tanévkezdés. Talán a gyerekek is elmennek bölcsibe, oviba. De ha nem, mit kezdek velük? Magammal viszem... vagy nem tudom... Mindegy. Nem érdekel. Már holnap vinném mindkettőt laborba. Attila szerint várjak a küldőkre.... de akkor csak csütörtökön lesz eredmény... és én most tudni akarom... látni akarom már azt a vérképet.... Édes Istenem, kérlek óvd meg ezt a két gyermeket.... Sokszor az az érzésem kiszállnék az egészből... mindenből... nem tudom... olyan állapotok közt vagyok... Semmire sem érzem képesnek magam... mindentől félek... a siker sem sikerélmény... az öröm sem öröm... nem tudom... valahol már megint elvesztem.... A fene egye meg, a tegnap még minden jó volt... És most megyek..... altatni kéne...
Ma már minden valamivel jobb... És édesanyára sem haragszom... de a helyzetre igen, mert tényleg fájó, mikor a saját gyereked nem téged választ... :(
VálaszTörlésTarts ki! Szerintem csak idő kérdése az egész - az, hogy mostanában inkább Mádi mamát kedveli, nem fejezi ki úgysem Zsolti valódi érzéseit.
VálaszTörlésAz anya és feleség szerepet nem könnyű betölteni, talán emiatt vannak olykor olyan érzéseid, hogy kiszállnál az egészből. Ami nekem segíteni szokott a borúsabb napokon: kilépek egy hosszabb sétára, egyedül, vagy meghívom egy közelebbi barátnőmet egy teára.
Légy ügyes!
Anya akkor is csak egy van. amúgy meg hogy kerül választási helyzetbe a gyerek?? Nem tudok mindent, de nem hiszem, hogy kéne neki erre elehetőséget adni, hanem: figyelj Zsolti, most mamához mész, mert anyának dolga van, ma délután ott leszel, este 6ra jövök utánad, vagy: figyelj, most nem lehet mamához menni, anyával maradsz, majd mész mamához, amikor otthon lesz, most sok dolga van. Lehet nem értettem jól a dolgokat, de arról van szó, hogy megkérditek kivel akar lenni és mamát választja? Kicsit ismerős a helyzet, sára azt mondta az apjának költözzön el, mert nem szereti, és költözzön ide a nagytatája...részletesen fejtegette, hogy apát kiviszi a buszállomásra, üljön fel a buszra, menjen Barótra az ottani mamával legyen, és a nagyapja valami busszal jöjjön ide hozzánk.szóval nekünk is van amin gondolkodni. de tudjuk, hogy azért van, mert az apja szigorúbb vele mint én vagy a nagyszülők, és ezt egy veszekedős nap után mondta. persze ha csak ketten vannak az apjával hallgat rá, nem veszekednek, minden simán megy, jó kislány, de ha én is és pláne a tesó is ott van.... szóval ezerrel megy a harc a figyelemért!
VálaszTörlésAmúgy meg pont ilyen hullámvölgyekbe vagyok én is gyakran, annyi, hogy az enyémek nem ennyire betegesek, de most például mindkettő taknyol, és S köhög, nem jár oviba, amikor beteg akkor meg egy dupla hisztis pi.. lesz, nála ez törvény, hogy betegen alig lehet vele bírni. Szerintem rajtad egy jó nagy adag pihenés segítene, ahogy rajtam is, csak neked még az önbecsülésed is gyengébb azt hiszem, neked több idő kéne egyedül és valami teljesen mást csinálj egy hétig mint most. ma este épp azt kérdeztem az uramtól: hogy nem mehetnék-e el valami pihizős szanatóriumba , hogy egy kicsit kezeltessem az idegeimet, mert kezdik felmondani a szolgálatot...egyre hamarabb robbanok, leszek türelmetlen, és úgy utálom magam olyankor amikor ordítós vagyok a gyerekekkel. tervezzük meg: csapjuk el valahova a pasikat a gyerekekkel két-3 órára, és üljünk be/le valahova dumálni, röhögni sok fagyival, vagy sörrel, vagy valami. Egészséget, jó eredményeket és kitartást kívánok, és bennem nagyon él a frissen, optimistán, szexin felvételizni készülő pénteki kép Kingáról!
VálaszTörlés