Megint mérföldkőhöz érkeztünk. Zsolti ma először volt óvodában. Egész éjjel izgatott voltam. Már 6 órakor felébredtem, mindenféle óracsörgés nélkül. Szépen előkészítettem az úrfi ruháit, csereruhát, pizsamát, párnát, benti cipőt csomagoltam össze és türelmetlenül vártam, hogy elkísérjem fiacskámat az óvodába. Ferkó 7-kor kelt, költötte Zsoltit is, pedig ő még aludt volna, de amint megkérdeztem tőle, megyünk-e játszóház-óvodába, nagyra nyitotta szemeit és azonnal felkelt. Csendben tűrte az előkészületeket, mi több, mindenféle cirkusz nélkül megengedte, hogy levágjam a körmeit is. Felöltöztettem a két fiút, magamra kötöttem Ferkót és Zsoltival kéz a kézben leballagtunk az óvodába. Amint megérkeztünk nagy nyüzsgés volt, Zsolti csak kiváncsiskodott, türelmetlenkedett. Mikor készen állt, hogy bemenjen, átadtam az óvó néninek s míg megbeszéltem vele egy-két adminisztrációs kérdést, Zsolti már el is tűnt a belső teremben, anélkül, hogy elköszönhettem volna, megpuszilhattam volna. Mikor eljöttem, abban sem voltam biztos, hogy az óvonő tudja a nevét.
Az óvodából piacolni mentünk Ferkóval. Bevásároltam rendesen, ami annyira lefárasztotta Ferkót, hogy mire hazaértünk elaludt. Akkor hamar összeszedtem, nekiláttam ebédet főzni. Nehezen telt el a nap. Ferkó egyedül érezte magát Zsolti nélkül, én meg számoltam a perceket, hogy mikor mehetek végre Zsolti után, no meg az ablakon át leskelődtem, hogy mikor engedik ki a gyerekeket az udvarra, remélve, hogy az én tücskömet is láthatom. Három órakor Ilonka mama átvette Ferkót én meg szaladtam Zsolti után, kezemben a Krisztina és Jutka nagyi által készített ovis zsákkal. Beszóltam, hogy Zsoltiért jöttem és izgatottan vártam, hogy lássam, tudják-e melyik gyerekről is van szó. Tudták :). És Zsolti úgy jött ki, mintha mi sem történt volna. Elvette az uzsonnáját és türelmesen várt. Az óvó néni azt mondta csak egy kevéske sírás volt részéről a délelőtt folyamán, nehezen akart elaludni délben és hogy eléggé akaratos legény, de különösebb gondok nem voltak vele. Remélem az akaratosságát idővel mérsékelni fogja (bár ez az anyjának sem erénye), de mindenesetre büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyesen viselte az ovikezdést. Több ízben kérdeztem tőle ma, hogy holnap megyünk-e játszóház-óvodába és a válasz mindig pozitív volt, sőt az este majdnem elpityeregte magát, hogy ő akar menni óvodába. Remélem ez a hozzáállás állandó marad.
Holnap Ferkót is viszem bölcsödébe. A gyerekek nélkül leszek el egészen 3 óráig. Furcsa rágondolni is. De ez így van rendjén. Zsolti megérett a közösségbe járásra, Ferkó meg nem szeret egyedül lenni. Apa dolgozik... Az én sorsom.... hát az még eldől a napokban. Jó lenne a tanulmányaimat folytatni, de ki tudja, hogy mit akar a sors tőlem. Én türelmesen megvárom, hogy kiderüljön :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése