Mikor felébresztettem a kis huncutot ma reggel, fürgén totyogott körbe-körbe a házban. Majd amint öltöztetni kezdtem egyenesen a bejárati ajtó felé vette útját. A kis ingét az ajtóban gomboltam föl rá. Izgatottan integetett táj-tájt, mikor mentünk Süsü felé. A bölcsiben sem bírt magával. Alig tudtam neki pelenkát és cipőt cserélni. Vidáman ment be a nevelő nénivel, hátra sem fordult, meg sem parittyázta, hogy én kint maradtam. 10 órakor aggódva tértem vissza. A bölcsi udvarán már nem lehetett az ablakon kiszivárgó sírást hallani, mint tegnap, sőt még a lépcsőházban sem. Megálltam a terem ajtában és körülbelül egy perc után felcsendült az én Ferkó fiam mérges sírása.... az a fajta, amikor a földre vetve magát hisztizik. Igen, megérezte, hogy megjöttem. Almát kaptak, kicsit elcsitult, majd újra sírni kezdett. Mikor végre kinyílt az ajtó tekintetével keresett. Amint meglátott hangos, panaszkodó sírásba kezdett. Ölbe vettem és meg is vigasztalódott. Nevelő néni szerint ma nem volt baja, csak egy keveset sírt. Megnyugodtam. Hazajöttünk picurral, még egy adagot nyafogott, csüngött rajtam, de csak azért volt a hiszti, mert már álmos volt. Holnap már fél egyig marad bent. Továbbra is izgatottan várom, hogy hogyan szokja meg ezt az új rendszert....
Kívánom, hogy Ferkó minnél könnyebben beilleszkedjen és megszeresse. A lelki oldaláról meg... az nem könnyű, tudom. De ha majd látod, hogy a kisfiad boldog, jó helyen van, jó kezekben, elmúlik minden rossz érzésed. Fellélegzel. Kívánom, hogy minnél hamarabb így legyen!
VálaszTörlés