Annyi minden történik, hogy azt sem tudom hol kezdjem!

Első sorban: Ferkó nagyon jól bírja a bölcsit. Sír mikor beadom, sír mikor kiveszem, de a két, pár perces, síró jelenet között egyáltalán nincs gond. Nem tudták altatni, ezért be kellett vinnem a babakocsit és bár ezen a héten is csak fél egyig kellett volna maradjon, szerdán felhívtak, hogy már marad program végéig, mert úgy alszik, mint a bunda. Tehát, hivatalosan ez a kölök be van szoktatva :) És szereti is, már vannak pajtásai és a nevelők azt mondják, ügyes gyerek, nincs vele gond egy szál sem.

Másik fontos esemény: Zsolti szobatiszta lett. Kínos 3 heti munka volt, ami tartalmazott sok frusztrációt, éneklést, játékot, bíztatást, tapsot, kiabálást, fenéksuppintást, szidást, ráhagyást, mindegyet, szóval mindent kipróbáltunk, míg egyszer csak Zsolti megértette, hogy mit is várok el tőle. Azt hiszem nagyban segített, hogy Zsolti látta a bölcsit és az óvodát. Tetszett neki mindkettő. És végre értelmet nyert benne az a mondatom, miszerint csak akkor mehet óvodába, ha már tud a WCbe pisilni és kakálni. És azt hiszem, ez volt a nyerő meggyőző érv. Lényeg a lényeg: sikerült és hála Istennek, hogy adatott ez az extra vakációs hét, mert így megoldhattuk ezt a kérdést!

A héten állásinterjún is voltam, ahol pozitív választ kaptam, azaz, mehetek a következő fordulóra. Ez önbizalmat ad, amire nagyon szükségem volt már. Lássuk, mi lesz hétfőn :)

Na és Zsoltit elvittem homeopátiás orvoshoz, mert úgy érzem, másképp is meg kell közelíteni ezt a hasmenés gondot. Nagyon sok mindenben megerősített az orvos. Amit én eddig titkon láttam a gyermekben, az valóban ott van, megvan, de nem baj, hogy van. És ez, hogy valaki elismeri, hogy tényleg ott van és hogy erről kijelenti, hogy még nem kóros a dolog, nagyon megnyugtatóan hat rám. Itt konkrétan Zsolti viselkedésének autisztikus vonásaira gondolok. Na és a doki azt mondja, összetettek a Zsolti egészségügyi gondjai, amit szerre kell megoldani. De a legérdekesebb az egész közül, hogy így, 2 év távlatában is ki akarja vezetni az oltások mellékhatásait. Szerinte Zsoltinak nem kellett volna beadatni az oltásokat az első rossz reakció után, de ha már mégis beadták, akkor legalább a mellékhatásokat ki lehetett volna vezetni homeopátiás bogyókkal. És ezt most meg is fogjuk tenni. És ez is nyugalommal tölt el. 2 órát kérdezett az orvos a múltunkról, észrevételeinkről. Komolyan vett, bízik bennünk, megfigyelte a gyermeket, velünk töltött 2 nagyon tartalmas órát. Azt hiszem máris többet tud a gyermekről, mint eddig bármelyik orvosunk (és ezzel nem lenézem a többi orvost, de valljuk be, ez a homeopátia lényege: hogy lelki okokat is feltárjon). Kiváncsian várom, hogy lássam, hogy működik az orvos által felírt kezelés. Én bízom benne, hogy működni fog, mert én hiszek a homeopátiában, csak azt nem értem, miért nem kerestem fel hamarabb ezt az orvost, hiszen Zsolti fél éves kora óta megvan a telefonszáma, csak még bátorságom nem volt felhívni. Most nagyon örülök, hogy végre megtettem. Majd még beszámolok a dolgok menetéről.

És hát, hogy az élet érdekes legyen, az éjjelt a SMURDnál töltöttük, ugyanis Ferkó a tegnap este játék közben beütötte a fejét a falba és rá egy órára el kezdett hányni. A második hányás után úgy döntöttem orvoshoz fordulok. Útközben is folytatódott a jelenség és a kórházban is kidobott még két adagot magából, ezért a pediátrián úgy vélték, jobb lesz, ha átküldenek a SMURDhoz. Ott felébredt a kicsi, magához tért, játszott, kukucsizott, szaladgált, beszélt. Ezt látva azt mondták az orvosok, ejsze nincs baj és inkább nem írják fel a CT-t, hanem megfigyelés alatt tartanak 3-4 órát. Ezért szépen ágyat vetettek nekünk, vártuk Ferkó reakcióit, de hála Istennek nem volt több gond, mert úgy elaludt, hogy a neurológusnak is alig tudtam felkölteni. Hajnali 5 órakor haza engedtek és meghagyták, ha újra hányni kezd, vagy más rendellenességet észlelek, azonnal menjek vissza hozzájuk. Ma a gyerekorvos is megvizsgálta. Ő sem tudott biztosat mondani. Azt mondta, neki is úgy tűnik, hogy nem az ütés miatt hányt a gyerek, de elmondta milyen tünetekre figyeljek és meghagyta, hogy kövessem figyelemmel egész hétvégén a kicsi viselkedését. Szeretem ezt a doktornőt is, mert ő is komolyan vesz és bízik bennem és érdekli őt gyerekeim jóléte... nyilván a hagyományos orvoslás keretein belül. És ez rendben is van így, én úgy hiszem.

Na, ezek vannak most. Csomó esemény, csomó változás. Hétfőn kezdjük az ovit, hamarosan költözünk.... hátha állást is kapok.... Most már csak egy problémát kell sürgősen orvosolnom: az apósommal való viszonyomat... nem is, hanem az ittas állapotú apósommal való viszonyomat (mert ha józan, nagyon jól egyezünk). Nemsokára kiderül, miért :)