A pénteki napot egy sírós filmmel zártam, Az órák cíművel. Maga a film egésze nincs szoros összefüggésben az én belső érzéseimmel, de bizony hangzottak el benne mondatok, gondolatok amik most kimondottan jól fogtak nekem, különösen a következő: hogy néha a társadalom szemében rossznak tekintett dolgok hozzák a várva várt megváltást az embernek (a filmben: társadtól megválni szabaddá tehet, nem kívánt család-anya állapotból kilépni boldoggá tehet). Ez olyan értelemben vonatkozik rám, hogy bevallani és felvállalni, hogy nem vagyok jó háziáasszony és nem óhajtok tovább gyereknevelésin maradni NEM TRAGÉDIA, attól még lehetek szerető társ és szerető édesanya és amennyiben magamra próbálom erőltetni ezeket a szerepeket, amikre az ember vagy születik vagy nem, akkor csak egyre boldogtalanabbá teszem magam, amit leginkább párommal és gyerekeimmel való kapcsolatomban fogok/fogUNK leginkább elszenvedni. Úgyhogy tessék: BÉNA HÁZIASSZONY VAGYOK és bár nagyon-nagyon szeretem gyerekeimet, úgy VÁGYOM MUNKÁBA ÁLLNI, mint vízre a sivatagban bolyongó. Na. Leírtam. Ez van. S innen arrafelé nem fogok törekedni, hogy valami másnak tűnjek, nem fogok törekedni, hogy valami mássá válljak, mint ami belülről fakad és ha nem lesz kedvem mosogatni, igenis megmondom Attilának, hogy mosogasson ő el, mert én ma nem vagyok hajlandó és igenis el fogom vinni pici legényt a bölcsibe és nagyon fogjuk élvezni mindketten a délutáni újra találkozást, amikor megújult erővel koncentrálhatunk majd egymásra.... legalábbis ezt remélem... Ja, és Szendi Gábor továbbra is üzen, mert azt mondja, hogy "a jövő még annyira sem létezik, mint a múlt. Jövő időben beszélni valójában nem más, mint a vágyakat és a félelmeket majdani cselekvésekbe és történésekbe kivetíteni. A jövő egy htaékkony önbefolyásoló eszköz.(...) amivel irányítjuk a jelenünket." És azt is mondja, hogy míg az optimista számára a kivetítő jövő húzóerőt jelent, addig a pesszimszta kivetíti negatív feltevéseit a jövőre is és azokra úgy reagál, mint létező dolgok volnának és "elveszi velük saját kedvét mindenféle remek dologtól." És ez az üzenet újra és újra megtalál engem, ezelőtt félévvel a Titok film kapcsán (aminek hatása részlegesen be is jött), most így.... Kénytelen vagyok észre venni, hogy ez jelzés nekem, hogy vetkőzzem le azt a sok-sok pesszimista gondolatot, ami egyre inkább átszövi mindennapjaimat és valahogy rá kell vegyem magam, hogy ténylegesn higgyek Szendi szavaiban, miszerint: "Miért is ne dönthetnénk úgy, hogy mi határozzuk meg a jövő kialakulását? (...) lerázhatjuk magunkról a jövő bilincsét, ha felfogjuk: a jövő az lesz, amivé tesszük." (Minden idézett a Belső utakon című könyből származik.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése