No, hát pénteken vikkendeztünk Mádi mamával, Zsoltival és Bencével. Nagyon-nagyon jól telt. A kicsiket alig lehetett kiszedni a vízből. Jól lefárasztották magukat.
Szombaton szuperül kezdődött a napunk, mert tátá itthon volt reggel és játszott a fiúkkal, meg sétálni is ment velük.
Vasárnap megszenvedtem egy citromos tortával. Egy csoda, hogy végül mégis összeállt, hisz minden lépésnél bekövetkezett valamiféle katasztrófa, mint például kifüstöltem a házat a csepegő tortaformával és a lerrel... Na, de végül sikerrel jártam, és Bencének kedvében járhattam 6. születésnapja alkalmából. Cirógathattam Katát, együtt volt a család, megnézte Andris a fiunkat: mondta, a mozgásfejlődéssel minden rendben van, de kicsi tücskünkön D-vitamin hiányt vélt felfedezni. Ez most persze nekem aggodalomra ad okot, de megyünk doki nénihez és kikezeljük még mielőtt rahitizmus lenne belőle. Estefelé voltunk Ernyében, felszenteltük Zsolti és Imola házát....
Tegnap megint vikkendeztünk (szándékosan írom rosszul), ezúttal Boros Emesével. Nagyon édesek voltak, fiam és Emese, remekül megvoltak egymással: kacagtak, játszottak, huncutkodtak. Zsolti nagyot durmolt a zajban a pléden, miközben én Nagy-Korodi Annával beszélgethettem. Annával már rég szerettem volna találkozni s most olyan jól esett látni őt és kislányát, Annácskát. Sokáig maradtunk kint, Zsolti meglepően jól bírta...
Az elmúlt héten szentül hittem, hogy ismét terhes vagyok, hisz minden szimptómám megvolt, aztán ma kiderült, hogy mégsem. A lelkem mélyén kicsit bántam, hogy nem, az eszem persze örvendett... De ettől függetlenül ma egy jó napunk volt. Tátával kimondottan jó volt a hangulat, olyan szerelmes napunk volt és sokat foglalkozott velem meg a kicsivel... Ettől feldobódtam...
Most jól vagyok, de meg kell mondjam erősen lehangolt voltam az elmúlt héten.... Hogy miért? Talán túl sok a kudarc élményem mostanában.... erről most csak ennyit....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése