Tegnap gyönyörű napom volt, mert régi barátokkal tölthettem egy egész délutánt: Ildivel és Levivel. El sem tudom mondani, milyen szép délután volt. Beszélgettünk, sétáltunk, Levi a nyakában hordta Zsoltimat, Ildi a babakocsit tolta, homokoztunk, játszottunk, fagyiztam :), még többet beszélgettünk, de nem cseverésztünk, és együtt voltunk, és ismét egymásra találtunk, s hiába mesélem, úgysem érthetitek a feelingjét.... Volt valami a levegőben, ami a licis barátságunkra emlékeztetett, ami olyannyira hiányzott, amit elvesztettem és most ismét megkaphattam. Nagyon szeretem Ildiéket és nagyon fontos számomra a barátságuk, így a tegnap délután a világot jelentette nekem!
Sokáig úgy éreztem, elvesztettem minden barátomat. Hosszú évekről beszélek. Persze azért haverok maradtuk, de nem olyan nagy betűs barátok.... Az egyetlen, aki megmaradt mellettem minden időkben, az Tünde volt. Nem is mertem remélni, hogy visszaszerezhetem még azokat a társaimat kikkel felnőttem, s lám Katiékat is visszakaptam, Csillát is, Emesét is, Csabáékat, Évit is, Kamit is, és most végre Ildiéket, akikhez az összes közül a legközelebb álltam egész lici alatt. Mindig irigyeltem Zuramat, hogy mennyi megbízható és jó barátja van, és most olyan jó érezni, hogy nekem is vannak igaz barátaim, hogy nem vagyok egyedül....... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése