Elképzelhetetlennek tűnt, hogy nekünk is lehet egy programunk. A legelején, kicsi fiam fél-egy óránként szopizott s aludni csak kizárólag valakinek az ölében aludt. Hat hétig teljesen az ágyhoz láncolt engem ilyen módon s nem tudtam elképzelni, hogy létezik, hogy násznagyném, Kati fia négy óránként eszik és hatalmasakat alszik egyedül is. Az orvosnő úgy tartotta éhes a baba, azért nem alszik, így tejport írt fel. Én ki voltam készülve, hogy miért nem jöttem rá, hogy ez a gyermek éhezik... No, de tejporral is ugyanígy folyt a mese. Minden ismerősömet megkérdeztem, hogy kell kialakítani egy rendszerességet? Azt a biztatást kaptam, hogy majd kialakul magától....
Aztán beutaltak a kórházba. Három óránként adtak tejkót... A kicsi persze egyszerre nem itta meg az egészet, mire meg ismét megéhezett már hideg volt a tej... Apuci lopta be nekünk a friss meleg tejcsipapát s zsonglőröztem, hogy mindig legyen meleg és friss papa a kölöknek. A harmadik napon azonban, nagy meglepetésemre, a kicsi megitta mind a 80 ml tejet, mit hoztak neki.... és nem zsimbelt a következő etetésig...
Hazaérkezve az az ötletem támadt, hogy próbáljak egy két órás etetési rendszert bevezetni kicsi fiam életébe.
Hamarosan megszokta Zsoltika, hogy ha tejet kap mind meg kell inni, nem cummogott, nem zsimbelődött és a két órás program bevált.... Nem sokkal ezután be kellett vezetni a pépes ételt. Eldöntöttem, ezt 12-1 óra körül fogja kapni. Amióta ez az időpont rendszeressé vált, mintha minden más is egy programba illeszkedne.... A reggeli felkelés és az éjszakai elalvás időpontja még változó.... de nagyjából, előreláthatóvá vált a napom, ami nagy segítséget jelent a nap megszervezésének szempontjából.
Vitatott, hogy mi a jobb, az igény szerinti etetés vagy a program szerinti etetés... Én csak annyit tudok mondani, hogy amióta két órás szünetünk van a szopizások között, Zsolti nem hány annyit, mint azelőtt és én is meg tudom végre inni a reggeli kávémat.......... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése