Bizony csak Kolozsvárig mentünk, de rengeteg holmit kellett felpakolni. A vicc az, hogy ha tíz napra mentünk volna, Zsolti csomagja ugyancsak ekkora maradt volna... Hogy mi minden kell egy csecsemőnek másfél napra.....
Az egyik táskában ruhácskák, plédek, pokrócok, pelenkák, gézek tartózkodtak, a másikban a pelenkázás és étkezés felszerelései, no meg a gyógyszerek, a harmadikban, természetesen, játékok lakóztak. Egy táska számunkra, még egy a kajának és egy lapitopi.... A legnagyobb csomag azonban a kis úrfi volt, a maga trónjával. Emese barátnőmnél szálltunk meg. Húúúú, képzelem, hogy megrökönyödött, mikor meglátta a rengeteg holmit... No, de minden nálunk volt, mire egyszer szükség lehetett volna.
A két órás út sem volt két órás, ugyanis meg kellett állni szoptatni.... Fura érzés volt ott állni a parkolóban, miközben a motor pöfögött, a kicsi meg a világ legnagyobb nyugodtságával cummogta a tejecskét.... Aggódtam, lesz-e hányás a szopizás után.... Nem volt, amint alvás sem volt. Fél órát szundított a mókus, azonkívül pedig nagyokat nézelődött. Kolozsvárra érkezve problémás volt felöltöztetni a kicsit. Na, ezért is utálatos a tél: ha ki akarsz mozdulni vagy belefagysz az autóba és nem fűtesz, hogy ne kelljen vetkőztetni-öltöztetni a picurt, vagy pedig kínlódsz, mikor ő az igazak legmélyebb álmát alussza... Persze, mindig zsémbes, sírós ébredés a vége...
Már délután elhúztam a csíkot a képzésre és a fiúk magukra maradtak. Teljesen természetesnek vettem, hogy apjuska majd átöltözteti a kis mókust, holott nem tudom, honnan kellett volna Attilának tudni arról, hogy az útra kissé melegebben öltöztettem a gyermeket a szokásosnál. 8-kor telefonáltam.... meglepetésemre a kicsi bömbölt. Attila elmondása szerint elég hosszan és vigasztalhatatlanul... 9-kor ismét telefonáltam: a baba azóta is sír. Elképedtem: Uramisten, milyen baj lehet???? Mikor odaértem, megcsapott a nagy forróság: 25 fok volt a szobában... a gyermeken meg harisnya. Azonnal levettem szegénykéről, mire ő abba is hagyta a sírást. Szegény tátáci elképedve nézett rám: ki gondolta volna, hogy ez a cirkusz mind egy nyavalyás harisnyának tulajdonítható... Azért hozzá kell tenni, hogy utána jött még néhány nagy böfi és purci, tehát a probléma összetett volt, azt hiszem...
Kissé aggódva mentem el másnap az egész napos képzésre... Meghagytam kedvesemnek, ha baj van hívja Mádi mamát, esetleg menjen haza a gyerekkel, ha nagyon sírós. Egy listát is készítettem a sírás lehetséges okairól. De aznap nem volt gond. Tátá szuperül szuperált és remekül gondoskodott kicsi mókuskájáról... még tornásztak is!!!!
Hazafelé nem volt gond.. Kissé nehezen aludt el Zsolti, de mikor végre lehunyta a szemét, én is durmoltam a hátsó ülésen.
Szép volt ez a hétvége. Jól esett a képzésen részt venni és igazán büszke vagyok az én pasasaimra, hogy ilyen ügyesen megállták helyüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése