2012. május 15., kedd

Keresztelő


Április 7-én végre megkereszteltük Ferkót. Hazajöttek sógornőmék Pestről, ideutazott David Angliából, összegyűlt a nagy család és egy különösen, de tényleg különösen szép délutánt töltöttünk el együtt. A ceremónia intim volt és meghitt, teli gyerekzsivallyal: Zsolti az angol ábc-dalt kezdte dalolni a keresztelés kellős közepén, Kata édesanyjához kérezkedett, majd Botondka is, Ferkó pedig végig nyűgöske volt, kesergett, sírdogált.
Testvéreinket kértük meg, hogy keresztszülei legyenek Ferkónak: Krisztinát és Imrét, Juditot és Csabit. Szeretjük ahogyan nevelik gyermekeiket, tiszteletben tartják a mi gyereknevelési elképzeléseinket, önzetlenek és segítőkészek, szerető, gondos emberek, akik biztosan lelkükön hordják majd a mi kis Ferkónk sorsát és életútját. Ferkónak van ám egy ötödik keresztapja is: David Speigth, aki első sorban azért lett keresztszülővé, mert Zsolti születése óta folyamatosan érdeklődik gyermekeim hogyléte felől és mikor Ferkóval várandós voltam, egyik levelében "uncle David"-ként üdvözölte Zsoltikát. Ebből én úgy éreztem, szívesen tartózna családunkhoz és mikor megkérdeztem, szeretne-e Ferkó egyik keresztapja lenni, nagy izgalommal és örömmel fogadta el kérésünket. Komolyan készült a feladatra, megtanulta magyarul, hogy "ígérem és fogadom" meg, hogy "akarom", elmagyaráztatta velem, hogy mire is kell neki ezeket felelni és bár őmaga nem túl vallásos, a legnagyobb odaadással próbált eleget tenni ennek az új szerepnek.
A ceremóniát követően édesanyához vonultunk fel. Velünk voltak Tündéék is, Hédi néni, sőt Pötyi tata és Mária dédi is. Mindenki mindenkivel beszélgetett, meséltünk, nevettünk, babáztunk, nyugalom volt, meg béke és a szeretet érezhetően ott lebegett a levegőben. Nagyon szép volt és egy igazán kellemes emlékként marad meg az emlékezetemben.
Ferkó természetszerűen egy csomó ajándékot kapott, de egyet ki szeretnék emelni ezek közül, mégpedig a cseresznyefát. Igen, Ferkó egy facsemetét is kapott ajándékba, ami önmagában is erős szimbolisztikával rendelkezik, de az, hogy hova ültettük el, az nekünk most még annál is több jelentéssel gazdagítja ezt a kis fát :)


Angyalka ruhában

A kibővült család (oda kell még képzelni Imre sógort, aki fotózott, és Mária dédit is, aki elbújt valaki háta mögé :)




2 megjegyzés:

  1. Szeretem olvasni a nagyon őszinte bejegyzéseidet, az igazi érzelmeit leginkább kimondó blogoló vagy és anyuka akit olvasok. Gratula amúgy még egyszer a már nem friss eseményhez!

    VálaszTörlés