A múlt héten megláttam a könyvesboltban azt a babanaplót, mit Magyarországról szerettem volna megrendelni, mikor még Zsoltival voltam terhes. Sokat gondolkodtam, keressek-e Pocaklakónak ugyanolyan naplót, mint a Zsoltié, vagy vegyem meg ezt. Végül úgy döntöttem, a két gyerek két külön egyéniség, hát a naplójuknak is különbözni kell, és megvettem, mit a könyvesboltban láttam. Nagyon szép. Nem olyan színes mint a Zsoltié, meg rajzok sincsenek benne, de a maga diszkrét stílusában gyönyörű, és meglepő módon nem csak a gyerek első évét óhajtja megörökíteni, hanem első 18 évét. Remélem kerül annyi időm, hogy következetesen töltögessem majd ezt is, hisz Zsolti naplóját bizony mind kitöltöttem, már csak néhány fényképet kell beragaszgassak. A blog-vezetést is szeretném folytatni, majd megválik, lesz-e energiám rá. És persze ezek az emlékek mellett ott vannak a "kincses" dobozok, ahová a gyerekek által nyújtott kincseket rejtegetem... :) De vajon, fiú létükre, jelent-e majd mindez nekik valamit???
Ja és azt is muszáj elújságolnom, hogy megvan Pocaklakó neve, ami még egyelőre a család titka marad. Nekem rendkívül fontos kérdés volt ez, mert már hetek óta szükségét érzem, hogy "kényeztetéskor" nevén szólítsam magzatomat. Hosszú folyamat volt a névválasztás, sok tárgyalást igényelt, de megvan, és mindkettőnknek tetszik, így hát végre tudom hogyan becézgessem pincurt a pocakban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése