Én nem tudom, mi van, de ha Zsolti megüti magát, holt biztos, hogy a feje koppan. Sehol másutt nem sérült annyiszor meg, mint a fején. A múlt heti hűlés óta mind fogja kis kezével a buksiját, mintha fájna neki s akkor errefel hétfőn az utcán hanyat esett, mint egy zsák - persze a feje akkorát döngött az asztfalton, hogy a lélek megfagyott bennünk. Eszméletvesztés, hányás, fosás, akadozó nézés nem volt, de maradt egy lila foltnyi zúzódás, meg ejsze fejfájás, mert Zsolti azóta is kicsi kezét időnként a fejére teszi, mintha fájna neki. Na de annak örömére, hogy a hétfői esést különösebb komplikációk nélkül megúsztuk, ma megint leesett itthon, de úgy, hogy tarkóját egyenesen az egyik karton tároló sarkába verte, hogy jó nagy nyomot hagyott a fején s egy apróbb sebet. Most aztán megint tűkön ülhetek, hogy vajon megússzuk ennyivel? Tudjátok, ilyenkor szerencsés, hogy a kutacsa még jól érezhető Zsoltinak, mert legalább tudom ellenőrizni, hogy nő-e az agyi nyomás vagy sem.... Katasztrófa. Mindenik esésénél úgy megijedek, hogy a szívem szökik ki a helyéről..... S még mi lesz, mikor ketten lesznek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése