Hétvége

Hétvégén Zsolti névnapját ünnepeltük. Jó ürügy volt, hogy végre megint összegyűljön a család. Az elmúlt hónapokban a sok virózis miatt alig találkoztunk, így jól jött egy esemény, ami végre egybegyűjthetett minket. 

Az ilyen alkalmakat mindig megragadom, hogy valami újdonságot süthessek. B. Ildinél kóstoltam nemrégiben egy nagyon finom olajbogyós muffint, s alig vártam, hogy én is kipróbálhassam a receptet. Jól sikerült, finom lett és remekül talált a rozmaringos pulykával, mit mangón tálaltam. Tortát is akartam készíteni, de a recept s a valóság valahogy sehogy sem akart találkozni (az igénytelenül lefordított amerikánus receptek átka), így 20 perc sülés után váratlan látvány fogadott amint beleskelődtem a lerbe: a tortám, ami eddig a pontig mintásan viselkedett, hirtelen el kezdett rotyogva FŐNI???!!!! "No, mondom, jól nézünk ki, ez a torta bizony a szemétbe megy!" Rosszul esett a kudarc, főleg, hogy azt sem tudom hol tévedhettem (bár sejtésem, hogy az egész azon múlott, hogy az amerikai tehéntúró messze más, mint amit mi annak nevezünk). Na, de hamar megvígasztalódtam, mikor nagyi beérkezett egy fenomenális banános "fatörzs" tortával!!! 

Az estét hát együtt töltöttük, végre babázhattam egy keveset kicsi keresztlányommal, aki közben akkorát fejlődött, hogy csak ámultam-bámultam. Bence Zsoltival játszott.... szegényke, muszáj volt neki. Bence ugyanis elörökölte nővérem sármját: minden gyerek vele akar játszani. Mikor Zsolti meglátja Bencét elolvad az örömtől. Ide s tova van unokatestvéréért, folyton csak rajta lóg, utánozza, nézi, mászik rá, puszilgatja. Bence mindezt hősiesen tűri, ám időnként neki is elege lesz a "nagyfiú" szerepből s zsőrtöl egy kicsit. Szombaton Ervin tata, majd Attilám rendezte a fiúk közti súrlódásokat, mindketten igazi, nyugis, pasi-módszerekkel. 

Így aztán babázással, játékkal, kajálással és sok dumával elköltöttük a szép délutánt. Igazán jól esett! Mióta Váradról hazaérkeztem nagyon óhajtottam egy ilyen családi összejövetelt.

Vasárnap nem tudtam, hogyan üssem el az időt, hogy kicsi fiamnak is jó legyen. Már harmadik napja voltunk szobafogságban a borzalmasan szeles időjárás miatt. Végül aztán fogtam kicsi tücsköt, taxiba ültem vele és levittem apjához a Maros Mallba. Ott mindig akad szórakoznivaló. Két órát voltunk képesek eltölteni a mozgólépcsőzéssel, a hosszú tereken való futkározással, a kirakatok és a harmadik emeleti színváltós lámpák csodálatával. Ezt követően nekem dolgom akadt, de mivel ez rövidebbre sikerült, mint gondoltam volna, úgy döntöttem, meglátogatjuk Tündét és Kareszt. Ezen a hétvégén mindenképp meg akartam ejteni e látogatást, csak úgy tűnt, hogy a programváltozások áthúzzák terveimet. Örültem hát, hogy mégis át tudunk szaladni egy röpke látogatásra. Zsolti nagyon élvezte (na és persze én is!). Kicsi fiam a macskával játszott, a halakat bámulta, egeret és számítógépet próbált rongálni, banánt koldult, keresztmamája dekorációs csodáit bámulgatta és jó fiú módjára, többnyire békén hagyta a felnőtteket :). Feltöltött a látogatás. Tündével meg is állapítottuk, hogy gyakrabban kéne barátaimat meglátogatnom, de őszintén, olyan nehezen indulok meg fiammal vendégségbe, pláné nem gyerekes párokhoz. Mert, ugye nálunk gyerekbiztonságos a lakás, vagy legalábbis beletörődtünk abba, hogy mindenünk a gyermek prédájává lehet, de vendégségben mindent menteni kell, a fél lakás felfordul miattunk, arról nem is beszélve, hogy nem edzett emberek számára 10 perc Zsolti mellett felér egy fél maratonnal. Folyton attól félek, hogy látogatásunk teherré válik vendéglátóinknak. No, de a tegnapi tapasztalat alapján be kell látnom, hogy ez hülyeség részemről, mert egyrészt fiam messze megbízhatóbb, hisz Zsolti egy aránylag csendes, szelíd és szófogadó kölyök, másrészt pedig bízhatnék jobban a legkedvesebb barátaimban is, akik sose vetnék a szememre, hogy Tücsköm felborítja a vörös boros poharat, vagy egyenként megkóstolja, majd visszateszi a tálba a feltálalt ropogtatnivalót....

No, hát így telt a hétvégénk: mozgalmasan, színesen. :)