Attilámmal harmadik házassági évfordulónkat ünnepeltük múlt héten. Az évforduló napján nem tudtunk egy igazit ünnepelni, de azt hiszem tegnap bepótoltuk. Úgy két hete uracskám kapott meghatározatlan időre, kölcsön, egy motrot. Nekem nem igazán tetszett a gondolat, mert féltem tőle, mint a tűztől. Akkor kezdtem kevésbé előítélettel lenni a dolog iránt, mikor édesanya elmondta, hogy annak idején ő is ült motoron s nem volt olyan ijesztő, mint gondolom. Aztán szombaton találkoztam barátunkkal, aki nem csak a motor tulajdonosa, de a lelkész, ki egybefonta életünket és ő szokásos, nyugodt, érvelő stílusában megosztotta velem, hogy számára mitől is olyan szép és jó a motorozás. Jókor jött a beszélgetés és kíváncsívá is tett. Közben Attilám is lépett, beszerzett egy második sisakot és titokban azt tervezte, vasárnap elvisz motorozni. Rájöttem tervére és mondtam neki "Ha motorozni akarsz vinni holnap, már most szólj, mert nekem arra fel kell készülni lelkileg!". Hát szólt. Én meg bátorítgattam magam. Vasárnap délben lepakoltuk a picit Nagyinál és következett a nagy esemény. Borzasztó gyomoridegem volt, de bíztam uracskámban, hogy ő majd vigyáz rám. Tudtam, hogy muszáj megismerkednem a műfajjal, mert érteni akarom, hogy miért akkora öröm ez párom számára. Na és elindultunk. Alig tudtam nyelni a félelemtől, kicsit visítottam is. Attila türelmes volt és megértő. Karjaimmal szorosan átöleltem páromat, behúnytam szemem és megpróbáltam száz százalékosan rá hangolódni. Ez ugye nem nagy erősségem, jobb szeretem, ha más hangolódik énrám. És hozzábújtam Attilámhoz, dűlöngéltünk jobbra-balra a kanyarokban, vágott a szél és bár még mindig féltem, egyre inkább erősödött egy érzés bennem: de jó is "egynek" lenni párommal. Nyárádszeredáig mentünk el és vissza. Hazafelé márt kimondottan élveztem a motorozást. Büszke voltam, hogy legyőztem félelmemet, büszke voltam páromra, hogy milyen ügyesen vezet és milyen figyelmes velem és kicsit megint szerelmes lettem férjem-uramba, hisz végre megint csak mi ketten voltunk, szorosan összebújva, kalandra készek, mint ismerkedésünk idején. Délután moziba is elmentünk barátainkkal, majd a Sörkertben beszélgettünk egy kicsit. Gyönyörű nap volt. Igazán ünneplős, élménydús. Soha nem akarom elfelejteni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése