Annyi mindent leírnék, de sosincs időm rá... Általában éjfél körül mosogatok és főzök, utána meg már olyan fáradt vagyok, hogy azt sem tudom hogy hívnak. Pedig sok minden történik és jó lenne mind leírni...
- Zsoltiban felébredt testvére iránti empátiája: nagyon gyakran odamegy Ferkóhoz és csak úgy megsimogatja. Újabban kérésre is megsímogatja Ferkót, vagy megpuszilja (a maga speciális módján). Ha elkeseredik Ferkó, Zsolti felfigyel és azt mondja: "Kó. Fehkó. Síj." Időnként odamegy hozzá és vigasztalni próbálja: megnézi, megsimogatja s mond valamit. Az is előfordult, hogy altattam Zsoltit, miközben Ferkó felsírt a szomszéd szobában és Zsolti elküldött ki Ferkóhoz.
- Igen, Zsolti egyre ügyesebben beszél. Nagyon sok szót mond utánam, énekel és mondókázik. Nem minden érthető, de vannak szavak, amiket renkívül szépen kiejt: kakas, kutya, vizet, alma, kérek. Meglepő, hogy a ty és r hangzót is ki tudja mondani, bár nem mindig jön össze. Sajna, beszéd tudományát nem hajlandó megmutatni kérésre... Becsszóra el kell hinnetek, hogy nagyon sokat fejlődött :D
- Zsolti újabban igen szeret a Ferkó kiságyában játszani. Az ugye valamikor az övé volt, de akkor bezzeg hogy utálta. Na most a kisautózás tiszteletbeli helyévé vált. Fél órát is képes eljátszani ott benne, mindenféle gond nélkül.
- Észrevettem, hogy kismamákkal való találkozásaimkor mindig lehordom Zsolti fiamat. Azaz, nem a jó tulajdonságait emelem ki, hanem mindig arról panaszkodom, hogy mit csinál rosszul. Mikor ezt észrevettem, nagyon megszégyelltem magam. Határozottan állítom, hogy Zsolti egy nagyon jó, szófogadó és türelmes fiú, csak időnként nem bír magával. De igazán nem panaszkodhatok, mert nem egy hisztis, rossz kölyök. S mégis, mikor más kismamákkal találkozom, nem dícsérem, hanem mintegy mentegetőzve mesélem, hogy mi minden rosszat tesz... Szóljatok rám legközelebb, mikor megint ezt teszem! Azért azt hozzá kell tenni, hogy eljött az az idő, mikor időnként rá kell suppantani az úrfira és bár ez olyankor fordul elő, mikor a szép szóra nem hallgat, mégis borzasztó lelkiismeretfurdalásom van utána...
- Elfeledkeztem Ferkó babanaplójáról. Nagyon várom már, hogy legyen néhány órám, mikor azt töltögethetem.
- Ferkóról még annyit, hogy kicsi éhenkórász. Folyton cicin lenne s ha nem, akkor ülne. Igen, ülne. Ez a 4 hónapos ficsúr, ha ébren van, ülni akar és bizony már nem is dűlöngél olyan nagyon jobbra-balra. Néhány másodperc erejéig képes egyedül ülni. Mi nem erőltetjük a dolgot, de ő felül magától s ha nem sikerülne, addig zsörtöl, míg mi segítünk neki. És akkor hatalmas mosoly ül arcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése