"Süsü zöld tütü. Süsü szép zöld tütü." Az uram ezt a két mondatot tanította meg Zsoltikának a tegnap este, miközben hazafele autókáztak Mádi mamától. Igen bizony. Zsolti egyre többet mond. A héten, mondókákat hallgatva, elkezdte mondani, hogy "kukujukú" meg "kukujikú" s a tegnapelőtt váratlanul mellé tette, hogy "kakajs", holott a kakas szót nem említette sem a mondóka, sem én. Hasonlóképp, a héten egyik reggel kérdeztem tőle "De te Zsolti, te már kaptál tejcsit?". Persze én az apjától vártam a választ, mire Zsolti nagy lazán hozzám vágta: "Kaptam!". Ugyanaznap, adott pillanatban kinyitom a hűtő ajtaját, ő elémbe tolakodik s odamondja nekem: "Állj félre!" Azt hittem, rosszul hallom, de mikor az uram nagy gúnyosan elkezdett hahotázni, mamám meg csodálkozó arccal nyugtázta a jelenetet, egyértelművé vált, hogy nem, nem hallottam rosszul. :D Ferkóval is kezdett kommunikálni nagyfiam. Gyakran odamegy a kicsihez és megsímogatja, játékot ad neki, meg puszit és újabban a nevét is modja jellegzetes Zsolti röviditéssel: Ferkó helyett csak "Kó". Olyan édes.
Ja és Ferkóról is el kell újságolnom néhány dolgot. Ez az úrfi alig három hónapos és már 70-es ruhákat hord, no meg nem csak hosszú, hanem dagesz is, hisz már 7 kilós. Zsolti félévesen volt ekkora!!! És próbál ülni. Valahányszor ölbe vesszük, ő ülni akar: kucorodik, kínlódik s ha felsegítjük ülő pozícióba hatalmasat mosolyog s a világ legboldogabb babája. De azért nem erőltetjük a dolgot, mert szerintem korai még neki az ülés. A másik édes jelenség, hogy nagyon szeretne mondikálni. Ha ránézünk és beszélünk hozzá azonnal ő is különbnél-különb hangzókat formál kicsi ajkaival és mond, mond, majd kacag... Ennivaló látvány! Olyan szépek és édesek ezek az én kicsi fiaim. Nem tudok betelni velük! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése