Azt hittem, elfogult vagyok, de mégsem. Három nappal ezelőtt Zsolti "lálázgatott" valamit, ami édesanyának is, nekem is egész éneklés-szerűnek tűnt. Nem mertük azért éneklésnek titulálni a jelenséget így egyszeri előfordulás után, de bizony azóta minden nap hallhatjuk kis Tücsköt ezt-azt dúdolgatni. Én már nagyon rég nem zongorázom vagy énekelek itthon, csak este az altatókat... Nem tudom miért, de az utóbbi időben se kedvem, se alkalmam nem volt énekelni és zongorázni, sőt még zenét hallgatni sem volt türelmem. A héten viszont föltettem néhányszor régi kedvenc dalaimat és újrahallgatva őket késztetést éreztem, hogy együtt énekeljek az énekesekkel. Zsolti erre rögvest fel is figyelt és meglepett arccal nézett engem.... Azt már nem tudnám eldönteni, hogy kellemesen volt-e meglepve vagy sem.... Mindenesetre, szerintem ez késztette őt arra, hogy maga is énekelni kezdjen. Az érdekes csak az, hogy nem az ismert gyerekdalokat, altatókat dúdolgatja, hanem maga alkotta kis dallamokat. Az is különös, hogy lálázva énekel, holott a családban nem nagyon szokás a lá szótaggal való éneklés; ha nem tudjuk a szöveget akkor inkább zümmögjük a dallamot, vagy ná-ná-val helyettesítjük a szöveget, esetleg halandzsázunk.... Persze, azt el sem kell mondanom, hogy számomra mekkora öröm Tücskömet dúdolni hallani. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése