Zajlik az élet

Most minden pillanatomat a dolgozatírás okozta stressz határozza meg. A mesterin borzasztó gyorsasággal közelít a leadási határidő, én meg borzasztó lassúsággal haladok munkámban. Ettől folyton ideges vagyok és egyáltalán nem tudom elképzelni, hogyan tudnék három hét alatt a végére jutni a dolognak. Ezért nincs se  időm, se türelmem írni ide. De attól még történnek velünk dolgok.

Múlt héten Zsolti többnyire Krisztináéknál tartózkodott Mádi mamával, hogy én tudjak írni (nem jártam túl nagy sikerrel, de legalább beindult a folyamat). Egy este elvittük Tücsköt focira - tátá focizott, mi néztük. Aztán a party végén beengedtük Zsoltit a focipályára. Húúúú, kellett volna látni azt a pöttöm embert, amint elcsodálkozott a nagy üres tér közepén!!! Azt sem tudta melyik színes vonalat kövesse szaladgálás közben. Este 10 óra volt, ő meg csak ropta a köröket az üres focipályán, keresztbe-kasul. Másnap az uszodába mentünk el vele. Szerette is, meg nem is. Kicsit ijesztőnek tűnt neki a mély víz, de a pancsolás gondolata nagyon vonzotta. Ennek örömére tegnap a vikkendre vittem el reggeli séta helyett. No, ott volt aztán öröm! A legkisebb medence el volt kerítve, de a nagyobbik nem és csak nagyon kevés vizet hagytak benne, hogy tudjon átmelegedni. Az egész komplexumban ötvenen ha voltunk, miből vagy tíz gyerek, de abból is csak három pancsolt, köztük az én fiam. Egy órán át pancsolt a medencében, esze ágában sem volt kijönni bár legalább 2 percre. Mikor már annyira éhes volt és fáradt, hogy nem bírt magával, kikívánkozott, de jó adag pufuléc után, már szaladt volna is tovább a különbnél különb játékokhoz. Nagyon rövid játék után viszont betuszkoltam a babakocsiba, mert tudtam, hogy hosszú az út hazáig s reméltem nem alszik el útközben. Mondanom sem kell, hogy az utolsó előtti buszmegállóban koppant le a szeme, így volt ám buli, míg hátizsák, napozó törülköző mellett az alvó kölkött felcipeltem a harmadik emeletre, ahol konstatáltam, hogy egy harmadik kéz is elkellene, hogy ajtót tudjak nyitni.

Közben változtak az alvási rituáléink. Újabban kezd 8 körül felkelni a kicsi, a déli három óra alvás is felére csökkent, de az esti elalvási idő is előbbre jött 11 óráról 9-10 órára. Ez mind nem baj, mert a reggeli séta is így korábbra tevődik, amikor még nincs olyan nagy meleg, és bizony Zsolti nem szeret a melegben sétálni (zsimbel és kedvtelen - teljesen megértem).

Még egy nagy változás, hogy Zsolti rájött hogyan kell kényeskedni. Nagy előszeretettel űzi a műfajt, amit én nem díjazok túlzottan. Remélem hamar elmúlik ez a fázis, közben pedig igyekszünk nem túl nagy jelentőséget adni a hiszti jeleneteknek.

Ennyit, röviden, az elmúlt 5 napról. :)

Ja, és még egy annyit, hogy az ifjúsági ágyas trükk bevált. Azóta is Zsolti egyedül aslzik, mindenféle különösebb gond nélkül, az ő autós ágyneműs, saját, vadiúj ágyikójában!  :)