Tegnap voltunk dokinál és hála Istennek jó híreket kaptunk. Nincs semmi olyan fizikai elváltozás Ferkónál, ami azt sugallná, hogy érintette őt a pajzsmirigy alúlműködésem. Mikor elpityeregtem magam örömömben, csodálkozva nézett rám doki, majd a legnagyobb türelemmel és megértéssel elmagyarázta, hogy mit jelent az én kondícióm, hogyan érinthetné a babát, milyen jelei lennének, majd megnyugtatott, hogy a babák annál rezisztensebbek, minthogy ilyen hamar beadják a derekukat egy rendellenességnek. Elmondta mit lát ő most s hogy abból semmi nem jelzi, hogy a babának bármi baja volna. Lelkemre kötötte, hogy ne dőljek be mindennek, mi az interneten olvasható, hogy ne ijedjek meg az endokrinológustól, mert az ő célja is csak az, hogy én komolyan vegyem a kezelést, s hogy nyugodjak meg, mert nincs okom aggódalomra. Komolyan mondom, ez a nőgyógyász egy aranyember. Tudjátok, az, ahogy komolyan vette ijedelmemet és amilyen szeretettel mondott el minden infót amire nekem szükségem volt..... hát.... ezt biztos nem az egyetemen tanulta. Eddig is nagyon tiszteltem őt és száz százalékosan bíztam benne, de most megint nagyot nőtt a szememben.
Na és végre lejárt életem leghosszabb három hete és bizakodva simíthatom hatalmas pocakomat. Most már tudom ki lakik benne, ugyanis láttam a kicsi arcát és azt, amint hadonászott apró kezeivel. Már most szép ez a pincur! És mindjárt itt az idő s lesz nekem két kis tücsköm, akit szerethetek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése