Az utóbbi hetekben Ferkó el kezdett közlekedni.... Nem mondhatni, hogy kúszott, azt sem, hogy négykézlábazott, hanem inkább forgolódott, gurult erre-arra. Na, de ma, már hivatalosan kijelenthetem, hogy Ferkó négykézlábazik. Eddig is mackózott, de nem tudta, hogyan kell haladni, ma este viszont bekattant a dolog s a kis kölök elindult.
Az ágyban henyéltünk, Zsolti odajött az ágy szélére vonatozni. Amint ezt meglátta Ferkó, hasra dobta magát, mint egy kis kecske feldobta jó magasra a fenekét, közben nagy bravűrösen bakapta lábait maga alá, aztán felemelte popsiját mackó-állásba és megtörtént a csoda: előre tette a kis kezét s utána a lábát is. Kicsit ügyetlenül, kicsit kínlódva, de eljutott a vonathoz. Én visszahúztam, ő megismételte az akciót, megint visszahúztam, ő megint harcolt a vonatért, addig-addig, hogy a végén már szépen elnégykézlábazott a vonatig. Aztán kezdődött a csetepaté: ki játszodjon a színes mozdonnyal és vagonokkal. Zsolti zsimbelt, Ferkó nem hagyta magát, végül Zsoltom fogta magát és kivonult a porszívóval játszani. Akkor már Ferkónak sem kellett a vonat :D Hát nem édesek?
Amúgy Zsolti a héten nagyot fejlődött beszédileg. Egyre többet mond, egyre érthetőbben és mindinkább a maga kezdeményezésére, nem pedig noszogatásra, vagy papagáj-módban. Ezen kívül mindent énekel, amit hall. De tényleg minden gyerekdalt tud, amit valaha is hallgattunk együtt és tökéletesen énekli a hangmagasságokat, sőt még a modulálásokat is érzi és vált a legkisebb gond nélkül.... Hiába, pocaklakó korában rengeteg zenét hallgatott és azt hiszem itt az eredménye. Már látom, hogy 4 év múlva a művészetiben kötünk ki... Csak előbb lássam, hogy áll türelem dolgával is ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése