Rengeteg minden történt az alatt a pár nap alatt, de csak néhányat fogok megemlíteni egész röviden.
Az első nagy meglepetésem az volt, hogy Bogi mennyire odavolt Zsoltikáért. Bogi az Attila testvérének kicsi, gyönyörű és ügyes lejánykája. Puszilgatta, ölelgette Zsoltit, ölbe vette, letörölte a nyálát a gézzel, etette, kukucskálósdit játszott vele és még sorolhatnám. Mint egy kicsi anyuka. Nagyon édes volt. Aztán kellett volna látni Zsoltit. Amint meglátta Bogit abba a helybe el kezdett mosolyogni, nevetni. Talált a szó kettejük között.
A másik kellemes meglepetés az volt, hogy Zsolti mennyire élvezte a bevásárlóközpontban való sétálást. A sok fény és látnivaló teljesen elbűvölte. Mindenki őt nézte, hisz hangosan kurjongatott és rugdalózott lábacskáival. Olyan aranyos volt.
Aztán elmentünk babalátogatóba egy olyan kisfiúhoz, aki 3 héttel idősebb Zsoltinál. Bálintka nem volt a legjobb passzban, megijedt Zsolti barátkozó kezdeményezéseitől. Pedig kicsi fiam visibált, mondikált, meg akarta fogni kicsi társa kezét. Egy élmény volt nézni őket. Persze mire Bálintka megbarátkozott volna vele és viszonozni kezdte a játékot, Zsolti keseredett el, mert már álmos volt. Ettől függetlenül nagyon édesek voltak!
Aztán Zsolti fiam hamar tanul. Hazafelé már tudta, hogy neki aludni kell. Végig durmolta az utat s biza egyet sem nyikkant.
Mindenki el volt ragadtatva, hogy Zsolti milyen ügyes és csendes fiú. Nem cirkuszolt, nem zsimbelt.... igazán büszkék voltunk rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése