Álomszép hétvége...

Első házassági évfordulónkat ünnepeltük vasárnap.

Már egy hónapja kiköveteltem tátácitól a szabad hétvégét, hisz szokása vasárnap is dódozni. Úgy terveztük, a Hargitán ünnepeljük évfordulónkat, ha már ott zajlott a nagy esemény tavaly ilyenkor....

Hát vasárnap dél körül útra is kerekedtünk. Zsolti majdnem végig aludt, csak Farkaslaka előtt néhány kilométerrel álltunk meg egyet levegőzni. Mindvégig nem volt gondunk vele. Se pelenkázni, se etetni nem kellett. Mikor felértünk a hegyre, átöltözött kicsi tücsök, hisz bár ujjatlan-lábatlan ruhácska volt rajta, csurom vizesre izzadta magát. Jegesmedvét adtunk rá, mert kint meglehetősen hűvös volt.

Nagyon jó érzés volt belépni a menedékházba. Azon nyomban felébredtek bennem az esküvői emlékek, képek, érzések.

Ettünk, még jobban felöltöztünk s kimentünk egyet sétálni a havasi szürkületben. Tátát mintha kicserélték volna. Hihetetlen nyugodtság, békesség és öröm honolt arcán. Tekintete is mosolygott. Örültem, hogy a kedvében járhatunk.... ritkán lehet neki ilyen nemű örömet szerezni.... Zsolti is persze nagyon élvezte. Az egész menedékház, a tisztás, az erdő csak az ő visongásától visszhangzott. Rúgdalozott, mondikált, kiabált!

Aztán beesteledett és nem tudtuk, hogyan altassuk el Zsoltikát, hisz újabban kész művészet, és igen hosszas folyamat. Lefektettük, ölbe vettük, megetettük, ringattuk, az autós ülésben hintáztattuk, de mindhiába. Végül az elemlámpa fényét cikázta ide-oda tátáci a plafonon, mit Zsolti nagy érdeklődéssel nézett, majd belealudt. És aludt reggelig egyetlen darab felsírással (ez is újabban ritkaság), de csak egy kis vizet kért. Reggel pedig fel kellett költenünk a menedékházast, hogy főzzön nekünk kis tejcsivizet, hisz nem volt áramunk.... A hajnali kaja után Zsolti még egy órát aludt, összesen 10 és felet.

Mikor ismét felkelt, mi is reggeliztünk, majd nekivágtunk a hegynek. Sütött a nap, de lentről fenyegetően emelkedtek fel a nagy, gomolygó, szürke esőfelhők. Felmentünk a tisztásig, hol esküt mondtunk egymásnak, s megmutattuk Zsoltinak is, hogy hol járt ő bizony háromszor is még pocakkorban.... :) De nem mertünk felmenni a csúcsra. Tátá nehezen lépett Zsolti lábaitól s az eső ellen sem voltunk kellőképpen felszerelkezve.... De legalább majd jövőre is marad újdonság....

Visszatérve a menedékházhoz a játszótéren időztünk el, majd még egy picit sétáltunk. Hamar összepakoltunk, rendbe tettük a szobát és útra kerekedtünk. Zsolti már az első kanyarban ismét aludt és csak a Nárciszmező felé vezető földúton ébredt fel. A nagy betűs Nárciszmezőt nem kaptuk meg, de leltünk egy másik mezőt, hol elég sok nárcisz virágzott. Kedvesem szedett egy csokorral, majd visszaindultunk. Parajdon megálltunk ebédelni. Zsolti ismét magára vonta a figyelmet jópofa mondikálásaival. Ő is evett, mi is, majd hazaindultunk. Parajd határtáblájánál viszont megint meg kellett állni, mert Zsolti tejcsit kért. Majd hazáig durmolt.

Feltöltődve jöttünk haza. Teli jó élményekkel, a család örömével, békességgel, szeretettel.... Igazán idilli volt az egész.... Annyira jól esett, megint egész közel érezni magam páromhoz.... Ismét olyan erősnek éreztem egymás iránti szerelmünket, mint akkor, egy évvel ezelőtt..... :)

Jipppiiiiiijjj!!!!

Már rég nem írtam, mert nem volt újdonság.... Most azonban van! És még milyen nagy újdonságunk van!!!!Kikandikál Zsoltikánk ici-pici jobb alsó metszőfoga!!!!

Ez az első fogacskája!!!!

További hírek....

1. Zsolti ma 8 hónapos!
2. Kicsi fiam úgy ünnepelte hónapfordulóját, hogy mászott egy lépést előre négykézláb, majd kihúzta az éjjeli szekrény felső fiókját.
3. Bár tegnap is, tegnapelőtt is csaltam a fogyókúrámban (túl meredek így 18 hónap jól evés után), mégis fogytam 1,2 kilót! :) Ez motivál.....
4. Tegnap Zsolti egyedül elaludt ágyikójában, de 25 perc után fel kellett költenem, mert tornaórára voltunk bejegyezve. Ennek következtében egész nap nem tudott aludni, zsimbes lett és olyan fáradt, hogy este alig tudtam elaltatni. Mádi mamának kimenője volt, de tátá nem állt mellém, pedig kértem rá. Mikor a fürdésidőre sem ért haza, felmérgelődtem.... Bár legalább szólhatott volna, hogy ne számítsak rá, mert akkor másképp bolondítottam volna kicsi tücsköt és nem reméltem volna a nyugtató fürdetést.... Ez volt a nagy esti dühöngésem oka.... De azóta megbeszéltük, túl vagyunk rajta.... Javítani kell a kommunikációnkon...
5. Zsolti nem szereti a sima joghurtot.
6. Kicsi Tücsök ma szétszedte a kirakós szőnyeg egy darabját s míg én telefonon beszéltem ő elrágicsált két szivacs motorbiciklit....

Tegnap este dühöngtem.....

... mert a férfiaknak van egy hatalmas hibájuk:

HIÁNYZIK BELŐLÜK AZ ANYAI ÖSZTÖN!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Butaság....

Időnként fel-felmerül a testvérke gondolata. És én, aki úgy mentem neki a házas életnek, hogy legalább 3-4 gyermeket óhajtottam, megingok..... Már nem vagyok biztos benne, hogy akarok testvérkét, testvérkéket Zsoltinak....  

Ennél is fiatalabb koromban azt mondogattam, két gyerek elég lesz, mert hiszem, hogy annál több gyerekemet nem tudnám különbségtétel nélkül szeretni. Komolyan hittem, hogy már három gyereknél nagy a lehetőség, hogy kialakuljon a "kedvenc gyerek" és "kevésbé kedvenc gyerek" konfliktushelyzete.... Aztán, mikor már várandós voltam, elmúlt ez az érzés és erős vágy élt bennem, hogy három, de inkább négy gyerekünk legyen.  

Amióta megszületett Zsolti, megint minden megváltozott. Ő az én világom, a mindenem, az ég és a föld. Nagyon szeretem. És el nem tudom képzelni, hogy még valakit lehet úgy szeretni....  Gyakran belegondolok, a kilenc hónap alatt biztos a második babát is oly nagy szeretettel várnám, mint Zsoltit. De már csak a puszta gondolattól úgy érzem, hogy Zsoltitól veszek el valamit. Úgy érzem, ha majd egyszer lesz kistestvére, akkor a felé irányított szeretetemet csonkítom meg. Nem is tudom, hogy magyarázzam ezt az érzést. Mintha Zsolti helyett is féltékeny lennék..... Tudom, hogy butaság ez, de nem tehetek róla, gyakran elönt a gondolat...  Attila mosolyog, mikor erről beszélek neki. Ma azt mondta, majd megváltozik ez az érzés.... Nem tudom.  

Nem akarok egoistán gondolkodni.... Tudom, jót tesz ha a gyereknek van társa.... De most 100%-ban a kicsi fiamé vagyok. Ha jön egy picike mellé, szegénykének alig marad majd valami az én figyelmemből. Meglehet, hogy csak pánikroham, de lásd kedves uramat. Mióta Zsolti megvan, szegény Attilámat nagyon elhanyagolom.... Vajon ez Zsoltira és érvényessé válna, egy testvérke esetén? Attól félek, és ez tényleg egyfajta félelem, hogy képtelen vagyok két embert egyszerre egyformán szeretni..... vagy nem is szeretni, hanem a szeretetemet egyformán kifejezni nekik....  A másik gondom pedig az, hogy akárhogy nézzük, Zsolti az első tücsök, és ez máris egy előnyt jelent. Ő mindenből a leget kapta.... Ez a lehetőség már alapból el lenne lopva a kisebbiktől.... és ez a kicsi irányába nem igazságos....  

Nevetséges gondolatok, ugye?  

Lehet azért érzek így, mert Zsolti nagyon függ tőlem még. Ha majd önállóbb lesz, ha majd esetleg ő kér egy kis hugicát, öcsit, lehet megváltozik a hozzáállásom.... Majd megválik. Mindenesetre, megleptem magam ezzel az érzéssel. Zsolti születéséig eszembe sem jutott volna, hogy ilyen gondolatai is támadhatnak egy anyának....  

Nem is tudom, miért gondolkodok ilyesmiken.... Elvégre nem aktuális a téma..... De mégis ott motoszkál a fejemben, és ilyen éjszakákon, mint a mai, nem hagy aludni....

Híreink...

1. A hétvégén nem voltam képes elmenni Brassóba. Szinte minden hétvégén el kell mennem valahová.... most itthon akartam maradni..... és jól esett, nagyon jól esett! De viszont elmúlasztottam egy fizika órát, amit nem tudom, hogy fogok bepótolni....

2. Rávettem magam, hogy elmenjek Zsoltival Tündéékhez. Olyan jól esett kimozdulni, és az hogy végre meglátogattam én is Tündééket. Már rég terveztem. Zsolti nagyon jól érezte magát: kurjongatott, mondikált, morgott és még Maszat cicának sem sírt.

3. Szombat éjjel nagyon megijedtünk, mert Zsolti úgy, de úgy felsírt, ahogy ő nem szokott. Valami fájt neki s evégett Nurofent próbáltam adni kicsikének. Tudnivaló, hogy Zsolti mikor sír, akkor fuldoklik. Ezt csúcspontra vitte szombat éjjel, mikor a gyógyszertől egy perc erejéig öklendezett és nyivadozott. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon megijedtem! Olyan hosszú ideig nem kapott levegőt, azt hittem összeesek a rémülettől. Azt sem tudtam, mit kezdjek vele, aztán végre felsírt.... Egész éjjel gyomorgöcsöm volt a nagy ijedelemtől.

4. Nem nyertünk a lottón. :(

5. Kicsi tücsök ma négykézláb költött fel.... :)

6. A terhesség óta először próbálom ki magam ambíció ügyben. Elhatároztam, tartok egy hét zöld diétát méregtelenítés és fogyókúra céljából. Ha jövő héten 7 kilóval vékonyabb leszek, akkor azt jelenti, sikerrel jártam....

7. Azt hittem Maszattal való találkozása után Zsolti megbékélt a macskákkal. De nem. Ma úgy megijedt Pamacskától, hogy nem tudtuk megvigasztalni. Már rég elzártuk szegény cicust és Zsoltim még mindig kereste, hogy honnan bújik elő a félelmetes szörnyeteg....

Szomorú

 Nagyon szomorú!

Én mindig ahhoz voltam szokva, hogy a győztesek közt legyek. Szüleim, nagyszüleim, testvéremék, férjem, mindig a legjobbak vagy legalábbis nagyon jók voltak szakmájukat, hobbijukat, magatartásukat illetően. A barátaim is ilyenek.... Megszoktam.....

Ezért annál jobban idegesít, hogy most a vesztesek  közé kell tartoznom.... mert ezt az országot ostoba emberek vezetik..... Hogy lehet minden hülyét egy bogba összegyűjteni, ráadásul azzal a céllal, hogy az ország sorsa felett döntsenek???????????? Nagyon el vagyok keseredve, hogy mennyire rosszul állunk, s ha rajtam múlna, már holnap emigrálnék bármilyen más országba ahol  nem morális, hanem csak gazdasági válság van....

Újabb meglepetések

Az utóbbi napokban, Zsolti sokat gyakorolta  a ba, pa, va és fa szótagokat. De tegnap és ma többször is kimondta, hogy ba-ba, anélkül, hogy elvett vagy hozzátett volna valamit is a szóhoz. Úgy tűnik, tudja, hogy ez a szócska rávonatkozik, mert ha Zsolti helyett azt mondom, baba, akkor rám néz.

És emellett, tegnap és ma, egyedül, din proprijá iniciátívő, hasról felemelkedett négykézlábra.... :D

El sem tudom mondani, milyen boldoggá tesznek ezek az apró sikerei!

Vasárnap délután...

... az időm csendesen megy el ...

A hétvégén Brassóban voltam. Workshopon vettem részt, mit két angliai zeneterapeuta ismerősöm tartott, a mesterképző keretén belül. Remek volt. A kollégákban való csalódások mellett, sikerült erőt merítenem, sikerült feltöltődni és abszolút biztos vagyok most már, hogy zeneterapeuta szeretnék lenni. No, de nem azért amiért a mesteris kollégáim nagy része.... Ó, nem... Én nem wellness programot akarok zene által, én nem a mindennapi apró-cseprő gondokat szeretném elhessegetni muzsikával, én nem fontoskodni akarok egy olyan szakmával, ami új, és nekem nem az az elsődleges célom, hogy milliomos legyek, másokat átverve.... Nem.... és gondolom, kitaláltátok, hogy ez az én nagy csalódásom a kollégákat illetően. Én azokkal a fogyatékosokkal szeretnék dolgozni, kiktől ezek az emberek úgy félnek, kiktől úgy elzárkóznak. Én megértem, hogy vannak emberek, akik nem tudnak mit kezdeni az érzéseikkel, ha fogyatékost látnak, de akkor miért akarnak pont ők terapeuták lenni? Ja, mert az trendi és sok pénzt lehet keresni belőle... Hát, ez is egy felfogás, csak nekem rosszul esik. Mindegy.... A lényeg az, hogy nekem egy dobbantó volt ez a találkozás és most már tudom, mit akarok és azt is tudom, hogyan valósítsam meg. Ez nagyon fontos, mert motivál még az unalmas dolgozatírásokban is.

Mikor vasárnap délután hazaértem, tátic várt az állomáson. Olyan melegséggel fogadott, olyan jól esett hozzá bújni. Aztán itthon fülig érő mosoly fiacskám részéről, rend és vacsora mami részéről.... Olyan szép és csendes délután volt. Tátic leült zongorázni, fiam csatlakozott, majd én is zongoráztam, kedvesem pedig elővette a harmonikáját, majd a furulyát is kipróbálta, mire mi Zsoltival ritmust csörgőztünk, majd elcsendesedtünk a szappanbuborékokat nézve, miket tátic fújt nagy buzgón. Aztán Mádi mama és apjuska szépen kitakarították a Zakváriumot, mi Zsoltival megfürödtünk s jó nagyot hájcsikáltunk. Olyan kellemes délután volt.... olyan igazi Zorán-féle szép vasárnap délután....

Ezt is megértem...

Végre megértem azt, hogy Zsoltikám mezítláb, rövid ujjú blúzban, sapka nélkül sétált.

Megértem azt is, hogy két kerek napig és éjszakáig kicsi Tücsköm kutacsa egy millimétert sem dudorodott ki.... Reméljük, ez innen arrafelé így marad...

És Zsoltikám fél Pamacskától, aki a napokban eltűnt, majd előkerült.... Lökött macska, kiszalad, de visszajönni már nem tud!

Ma kicsi fiam öt percen keresztül nézte a galambokat, amint azok egy kiflivéget csipegettek....

Réka példájára mi is vettünk szivacs-kirakóst, amit játszószőnyegként használunk és Zsolti nagyon szereti, de mi is, mert tiszta és kivédi az eséseket.... Egészen fiús, mind járművek vannak rajta...

Kicsi kincsem ma nem volt jó passzban. Kis hőemelkedése volt, nem evett rendesen és két pár zoknin csámcsog már két napja.... Hogy mitől jobb a zokni a rágókánál, nem tudom....

Iringó megszülte második kislányát! Isten éltesse őket!

És egy Zsil-völgyi rokonom két és fél éves kislányát beutalták itt kórházba, mert valami csontfertőzése lett egy rosszul kezelt stafilococcustól... Más panasza nem volt, csak két hónapja errefelé két-három naponta belázasodott, majd a múlt héten el kezdett sántikálni. Szegény édesanyja, el tudom képzelni milyen aggodalmakon megy most végig. Nekik mihamarabbi, maradványok nélküli jobbulást kívánok!

Boglárkát pedig Isten éltesse születésnapja alkalmából! :)

Május elseje után!

Leírtam a nagy litániát és kikapcsolt a gép. Minden odaveszett! És mivel nincs türelmem mindent újraírni, hát vázlatosan:

• Meglátogatott Scheffler Emese és Sólyom Orsi! Nagyon vártam már, hogy találkozzunk, mert ők a csajok, akikkel sok mindent meg lehet beszélni, akikkel nevetni lehet és szórakozni, akiktől az ember mindig segítséget és tanácsot remélhet. Sajnos nagyon ritkán találkozunk. És hoztak nekünk gyönyörű ZSIRÁFOS!!!! babanaplót és gyönyörű szélcsengőt! És bár Zsolti bömbölve fogadta őket, kis szundi után úúúúgy megszeretgette őket, hogy csak na. Orsi az etetést is bevállalta.... Merész dolog, merész! Aztán Zoli is bejött sátor-ügyben s ha már itt volt, Zsolti jól megrágta az ujjait. Gyönyörű délután volt. Feltöltődtem tőle...
   

 

• Zsoltinál újabban az a trendi, hogy nagy bömbölések közepette kell hazarohanni a sétából. Nagy édesen mondikál, kiabál, aztán egyik percről a másikra neki kezd sírni, de úgy, hogy csak na. Szerintem ez azért van, mert túl sok a látnivaló és nem tud elaludni, így aztán lefárad és hazatérne az ő kis nyughelyére, a nagyágyba, hogy édesanyja karjaiban, hosszú alkudozás után elcsendesedhessen és elaludjon. Az utóbbi napokban sok mindent felfedezett: a galambokat, a verebeket (tudja, hogy ezek repülnek), már fél a kutyától és a macskától, rájött, hogy van ég és fa, a fának pedig levelei, amik mozognak és zörögnek.... Érthető, hogy lefárad....

• Majálisozni Szentháromságra mentünk. Nagy sikere volt a hölgyeknél. Már látom, hogy legalább akkora szoknyavadász lesz belőle is, mint apjuskájából. Tátic nagyot focizott, én veszekedtem a fekete kutyával, melyik ráfeküdt a Zsolti terítőjére, majd hazahoztunk egy magyarországi idősebb párt, akik lekésték az utolsó járatot Backamadarasról...

• Ma volt az első anyák napjám, ami teljesen laposnak sikerült volna, ha tegnap nem köszönt fel a család. Gyönyörű virágokat kaptam és szebbnél szebb IKEÁs cuccokat, meg egy remek párnát.... Persze az anyák napi ünneplést most úgy tátictól vártam volna.... de egy annyit sem kaptam, hogy Boldog anyák napját!, nemhogy esetleg egy visszajelzést, hogy jó anya volnék, vagy hogy büszke rám vagy valami ilyesmi.... Na... de mit csináljak... Ő férfi és még nem jött rá, hogy nekem ilyeneket kell mondani, ahhoz, hogy jobban érezzem magam.... Mindegy, majd elmúlik. Zsolti jókedvű volt és ez a lényeg. Majd jövőre biztosan kapok tőle egy nagy puszit és ölelést is. Az lesz csak igazán anyák napja számomra....

• Még sok mindenről szerettem volna beszámolni, de mivel a gép nem működik rendesen, nem tudtam leírni, mikor jött az ihlet. De nézzétek meg a képeket a Picassán, azok többet is mesélnek az elmúlt napokról....

• Boldog anyák napját kívánok nektek Édesanya, Mama, Krisztina, Jutka, Judit, Otília,  Kinga, Kati, Réka, Cica, és boldog anyák napját kívánok azoknak a kismamáknak is,  újdonsült és már tapasztalt édesanyáknak, kiket nem neveztem meg, de e sorokat olvassák!